Fezejet

 1 III  |     életre, s egy örök kárhozatra elég.~– Úgy annak a véteknek
 2 V    |  kapitányomat meglőttem, nekem is elég lesz egy lövés, hogy a bitófától
 3 VII  |          a.~– No, mármost, húgám, elég volt a szép szó: Fordulj!
 4 VII  |         nagy katona? Pedig így is elég pisze volt.~– Ordinánc bácsi.
 5 VII  |   balsorsukat szánjam, nem vagyok elég jó; arra, hogy rajta örüljek,
 6 VII  |         rajta örüljek, nem vagyok elég rossz. Ne erről, kedves
 7 VII  |   érdemelte.~– És még ez nem volt elég; te ismerted Hétfalusynak
 8 VIII |          azért ne fortyanjon fel. Elég öreg embernek van szép,
 9 VIII |         nyelvét céljaimhoz képest elég érthetően beszélem. A szent
10 VIII | szolgálatának, nekem nem lehet az elég nagy.~– Uram, én nem vagyok
11 VIII |   megtorolni előállt.~– Kérni nem elég; mit mondhat védelmére?~–
12 IX   |    romlott lég, fekélyes érintés; elég a nevét hallani, megrettenni
13 X    |          tudja a betűket olvasni. Elég nekik az, amit a templomban
14 XI   |           tudni, vajon kinek lesz elég bátorsága e feladathoz hozzányúlni.~
15 XII  |     megittasult tőle!~A rés éppen elég volt arra, hogy termetével
16 XIV  |          kirendelve.~Hanem hiszen elég volt ez neki.~Ő félt volna
17 XVI  |          pedig odaállt útjokba, s elég hangosan beszélt. Kikerülték
18 XVII |           a kábult megdöbbenésnek elég volt Zudár Péternek arra,
19 XVIII|    belefektették, hogy mérje meg: elég hosszú, elég mély-e?~Úgy
20 XVIII|           mérje meg: elég hosszú, elég mély-e?~Úgy kacagtak e tréfának!~
21 XVIII|        káromkodni. E rövid időköz elég volt arra, hogy a nemes
22 XVIII|         mennyi egy egész tábornak elég.~A vezénylő ifjú tiszt kis