Fezejet

 1 II  |           sem tévedne be más, mint édes körösztapád az ördög, meg
 2 II  |            vérnek.~– Eredj alunni, édes jó apám. Az isten jó, az
 3 III |           senki ott kinn, kisfiam, édes, beteg fiam.~– Van, van,
 4 V   |            Na, induljunk szaporán, édes földim, ne ugattassuk itt
 5 VI  |            láttalak, ismersz-e még édes, hajdani iskolatársam?”
 6 VI  |            kimereszté.~– Hallod-e, édes fiam – kezdé szelíd hangon
 7 VI  |          változott.~– Ugye bizony, édes fiam, ezt a levelet neked
 8 VII |       jobban fog ügyelni.~– Kedves édes. Van nekem egy régi kardom
 9 VII |       tudta azt igen jól.~– Lássa, édes kedves, engemet ön tanított
10 VII |             Csak vegye fel, kedves édes: egy olyan ártatlan, nyolc-kilenc
11 VII | selyemszálra köti.~– Hanem, kedves édes, mikor én kisgyerek voltam,
12 VII |        nagyon elkomorult.~– Kedves édes, attul tartok, hogy elszakad
13 VII |            Megsúgok neked valamit, édes kedves, amit kívülem csak
14 VIII|           terítve alája, s nyájas, édes hangon kínálgatá az idegent,
15 IX  | megmagyarázni, hogy azután odahaza édes szülőiknek mindent elmondjanak,
16 IX  |          kell, Slipik?~– Rektoram: édes az a – izé?~– Asine. Nem
17 XIII|           szabódni.~– Jaj, kedves, édes bíró uram, komámuram. Ne
18 XIII|         bizonyosan valaki leitatta édes borral, s elkezdett rajta
19 XIV |           egy ijedelem halált; egy édes gondolat többet segít minden
20 XV  |          ajkaihoz.~És a nő boldog, édes mosolygással tekinte le
21 XVI |     közétek lőni.~– Menjünk innen, édes atyámfiai, menjünk! – rebegé
22 XVI | gyermekeink odahaza. Menjünk haza, édes atyámfiai. Majd reggel deputációt