Fezejet

 1 II   |   kicsapta a szél a félig betett ajtót, s a döbbenés némulatában
 2 II   |        fordítná valaki – vagy az ajtót zörrenti meg a szél, mintha
 3 III  |         hallom, hogy ott van, az ajtót kaparja, a kilincset zörgeti,
 4 III  |         vagyok itt. Zárják be az ajtót! Apám, apám, ne hagyj!~Oly
 5 III  |        udvaron várakozni, míg az ajtót kinyitá neki. Azt mondta,
 6 III  |          s behúzta maguk után az ajtót.~Az úri asszonyság leült
 7 VII  |          miszerint annak rokonai ajtót mutatnak. Az én kedves kis
 8 VIII |   gondosan becsukta maga után az ajtót.~Amint az ajtón belül volt,
 9 VIII |  hallassék; halkan nyitám fel az ajtót. És, íme, a szoba közepén,
10 VIII |       Amint kilépett onnan, s az ajtót becsukta, az idegen ifjú
11 IX   | feleselni. Becsukta csendesen az ajtót, kikerülte az asszonyt,
12 XI   |      Mária, felnyitva gyorsan az ajtót; ott azonban újra megállt
13 XII  |   öltönyeit, s kinyitva a bezárt ajtót, kilépett a konyhába.~Zudár
14 XII  |   iszonyú csapásokkal döngeté az ajtót; minden ütésre hangosan
15 XVI  |     kinyitok én előttetek minden ajtót szerrel – szóval. Ti csak
16 XVI  |       bezártátok magatok után az ajtót, akkor úgy sírtatok, hogy
17 XVI  |   ellenség, ifjú ellenség. Nyiss ajtót, és jöjj elő!~A népség csendesen
18 XVI  |       maga elé tartá, s amint az ajtót felrúgta maga előtt, rekedt
19 XVI  |         feszítőrúddal elkezdé az ajtót závárából kifeszegetni.
20 XVIII|         az ablakot, mint Imre az ajtót; egyszerre az egyik küszöb
21 XVIII|        erőfeszítését a döngetett ajtót tovább fenntartani.~Mária
22 XVIII|          én is megtalálom azt az ajtót, amelyiken te kimentél,