Fezejet

 1 VI   |             az északot.~Elhatározta tehát, hogy visszamegy a pincéhez.
 2 VII  |          kárpótoltak.~– Szívesen.~– Tehát: „Hol volt, hol nem volt”.~–
 3 VII  |            nyílt, magas homlokát.~– Tehát az is büntetés volt szegény
 4 VIII |            már mind vacsoráltunk.~– Tehát senki sem hiányzik a családból?
 5 IX   |             nem jönnek az iskolába, tehát nem hallhatják.~– Nebulók! (
 6 IX   |          gyümölcsnek a belében; aki tehát halál fiává lenni nem akar,
 7 IX   |            vonítottak a helységben. Tehát már ezután ezek fogják kísérni
 8 XI   |         kérdezé Bodza meglepetve. – Tehát hová lett?~– Eltűnt. Miként
 9 XI   |         kézszorítással válaszolt.~– Tehát igaz – folytatá a mester
10 XI   |             miatt elárulja magát.~– Tehát hamis leveleket olvastatok
11 XIII | alábbhagyott a fenyegetéséből, hogy tehát nem vereti őt vasra mint
12 XIV  |         ostoba szerelemféltésből.~– Tehát nem halt meg?– kiálta fel
13 XIV  |     számadás. Én már nem létezek.~– Tehát miért?~– Elmondom. Azonkívül
14 XV   |             számtalan kevesen levén tehát. Elhatároztatott ekképpen,
15 XV   |            én tudom, amit tudok. Ha tehát a nagyságos generális úr
16 XV   |             hozzám! Még lesz idő.~– Tehát önök mégis ismerik egymást? –
17 XVI  |              kiveszik a kezemből.~– Tehát siess; hajtsd végre!~A bőrharang
18 XVI  |       hármasnál sohasem ment odább. Tehát minden harmadik kivető.~
19 XVI  |        Magamra semmi gondom.~– Arra tehát megesküszöm – szólt a némber;
20 XVII |          aki ilyent kérdezni tud.~– Tehát mi az, amitől az emberek
21 XVIII|             hogy ő nem bánt senkit, tehát őt se bántsa senki. Ott