bold = Main text
   Fezejet                              grey = Comment text

 1 I    |     közepén uradalmi kastély. Szomorú, elpusztult hely. Ledúlt
 2 II   |      őt szeretni valaki; azon szomorú embert, kinek keze arra
 3 II   |      nem volt?~Van-e, ki azon szomorú házat meg tudja vele osztani,
 4 II   |       lehullott, véres főket, szomorú bitófát, sápadt, holt arcokat,
 5 II   |      erre beterelé maga előtt szomorú társát, s a hóhér háza becsukódott
 6 III  |      áll, nem volt mindig oly szomorú tekintetű.~Ablakai, mik
 7 III  |       minden oly csendes, oly szomorú volt.~Beteg volt a háznál.
 8 V    |     akármikor az esztendőben; szomorú tanya ez a mi házunk, két
 9 VII  |       ölébe véve. – Ez nagyon szomorú mese volt.~– De a vége még
10 VII  |   fogja hinni, hogy örültem a szomorú alkalomnak, melyben magamért
11 VIII |      rám nézve, ahogy az évek szomorú emlékei szaporodtak, és
12 VIII |  Niobét vagy a babiloni füzek szomorú hölgyeit rajzolják; arcáról
13 X(1) |    helyettesítém, s magából a szomorú eseménykörből sem vettem
14 XI   |     tudott, melynek sorsa oly szomorú emlékekkel volt a tábornokéhoz
15 XI   |     Olyan valami otthoniatlan szomorú volt az egész tájon. Egy
16 XVI  |      pallos élét, mint valami szomorú hangszer húrját, mely csak
17 XVI  | hangot tud adni – és az olyan szomorú dal?~A beomlott ház tüze
18 XVI  |    nesz. Senkinek sincs oka a szomorú hely közelében lenni.~A
19 XVIII|   óranegyed még, és azok igen szomorú emberekre találhattak volna
20 XVIII|   örökre e tájat, melytől oly szomorú emlékek száműzték.~Velük
21 XVIII|       is. Nem folytatta többé szomorú hivatalát. Ama mestervágás