Fezejet

 1 II   |       rá.~A monstrum elkezdte mondani az imádságot. Az ember azt
 2 III  |       mint azt a kuvik szokta mondani.~A halálmadár ott állt a
 3 V    |  érteni lehete, hogy mit akar mondani?~– Na, induljunk szaporán,
 4 V    |       hozzám. Meg akarom neki mondani, hogy halála nem messze
 5 VI   |    vele, amit tud.~– Ki fogja mondani… – szólt a hóhérlegény,
 6 VII  |        mennyire szeretné neki mondani: félek ám én kendtül.~–
 7 VII  |      a nénéim meséket szoktak mondani, azzal kárpótoltak.~– Szívesen.~–
 8 VII  |        Kérem, én mesét akarok mondani, nem emberszólást.~– Hallgatok.~–
 9 VII  |       elé, akinek halált kell mondani rá! Az egész világ azt fogja
10 VIII |    Ámen. Ámen – sietett utána mondani a bakó.~– Szálljon a te
11 VIII |   egyszer – talán – meg fogom mondani.~Az öreg megfogta az ifjú
12 VIII | magyarul bíztában azt találta mondani: „Ördög a kollégád, nem
13 X    |    Csigavér!” – szokta azokra mondani Borcsa. A vén kuvik szerette
14 XI   |    után több mesét volt képes mondani Bodza Tamásnak, mint az
15 XI   |  módjában állt olyan dolgokat mondani el, amik nem voltak odaírva.~
16 XIII |  Hamza nem tudott már egyebet mondani, mint hogy ha még nincs
17 XIII |     Annyi volt előtte meséket mondani a bőrharangnak, mintha a
18 XIII |       nem akart semmi rosszat mondani.~Eközben senki sem vette
19 XV   |       pedig éppen nem akartam mondani, hogy talán s a többi; de
20 XVI  |      aminél gonoszabbat nőnek mondani nem lehet.~A némber dühösen
21 XVIII|    csak aki új ötletet tudott mondani, az volt a parancsoló.~A