Fezejet

 1 II  |         kínvonagló tekintetével, kit talán szánt, talán szeretett,
 2 II  |        szánt, talán szeretett, s kit meg kellett ölnie, mert
 3 II  |       minden ok nélkül.~Nő-e ez, kit a természet így tett csúffá,
 4 II  |          földnek reszkető ingása kit jelent?…~Az üstből kifutó
 5 II  |     gyermeket fejetlenített meg, kit apagyilkolásért elítéltek;
 6 II  |           Mit beszélhetnek ezek? Kit akarnak bántani? Szeretni
 7 III |          vergődött magában, mint kit kígyó bánt belül.~– Jer
 8 III |        udvarra, és kereste, hogy kit lőjön agyon, ki kiáltott.~
 9 IV  |    szorongatá, és üvöltött, mint kit az isten irgalma elhagyott.~
10 V   |     emlékezni rá.~– Fiad vagyok, kit elkergettél, s nemsokára
11 V   |       szerettél, isten vette el; kit nem szerettél, magad taszítád
12 VI  |     Kordé uramnál járt iskolába.~Kit minden vasárnap kidobtak
13 VII |         Főbelövés? No, az derék. Kit lőnek főbe?~– Katonát, húgám.~–
14 VIII|        hogy nem jó járatban van. Kit keres?~– A gazdát – felelt
15 VIII|       ravasz, gonosz vénasszony, kit a vidék boszorkánynak tart.
16 XI  |     elveszettnek hitt gyermeket, kit fogadó apjától elhozni Mária
17 XI  | országban?~Mária jól tudta, hogy kit értenek Romulus alatt. Nem
18 XIII|         őrizzen meg attól.~– Hát kit?~– Nem én, senkit sem, a
19 XIII|       hosszú asztal mellé. – Hát kit? – kérdé tőle.~– Hanem kendet
20 XV  |          megrázta a delnő kezét, kit még mindig oka volt úrnak
21 XVII|         ott mindnyájukhoz közel, kit megölve, eltemetve hittek,