Fezejet

 1 III  |           a háznál mindenki aludt, egyedül, lopva, senkitől nem kísérve
 2 IV   |            A kertre nyíló szobában egyedül volt az anya és beteg gyermeke.~
 3 V    |            magad taszítád el, most egyedül vagy a világban.~Az öreg
 4 VII  |          virágos kendővel bekötve, egyedül suhan át a kert ösvényein
 5 VIII |          nem volt szobámban, mikor egyedül maradtam. Azért csúfoltak
 6 VIII |       ahogy csúfoltak később, hogy egyedül zsoltárokat énekelek.~A
 7 VIII |      maguktól önkényt; és most oly egyedül, oly vigasztalanul állnak
 8 VIII |        uram, azt az embert, ki önt egyedül merte büntetlen bántani,
 9 VIII |            gondoljanak ki valamit. Egyedül hagyom önöket.~Azzal kiment
10 IX   |           hit erős és megnyugtató.~Egyedül e benyomásra emlékezem amaz
11 XI   |            a tatárfutás után!~A ló egyedül ügetett előre, sem előtte,
12 XI   |          mester mindenkit, s midőn egyedül maradtak, hevesen kérdezé
13 XI   |     megállt egy percre. – Te Numa, egyedül bocsátasz-e engem?~– Miért
14 XVI  |   Mekipiros, bocsáss el, zuhanj le egyedül!”~– Hamamama! Hamamama! –
15 XVI  |          hogy ha senki nem megy, ő egyedül fogja a kastély ajtaját
16 XVI  | kapubálvány mögé. Majd én bemegyek egyedül az udvarra, s kihozom a
17 XVI  |            Senki sem jött utána. Ő egyedül lépett ki az ajtón.~A bőrharang
18 XVI  |          hogy az egész rémtörténet egyedül a gyermek körül forog. Hiszen
19 XVII |        elvesztek mellőle. Ő maradt egyedül a téren, s azt hitte magában,
20 XVIII|    odaérhetnek; nem hallgatott rá. Egyedül is kész volt a veszélynek
21 XVIII|    nekirohanni. De hiszen nem volt egyedül. Ott volt mellette bátor