Fezejet

 1 I   |  recsegnek a deszkák? Ereznek-e valamit? Irtóznak-e azon fekete
 2 II  | szünetlen talált minden tárgyon valamit, mi borzasztó eseményekre
 3 II  |         Maguk az okosabbak, kik valamit tanultak, a legrövidebb
 4 II  |       Nem sejt ez a fiú odafenn valamit?~– Nem gondolnám, de beszéljünk
 5 VII |          Ha pedig a városbeliek valamit megtudtak a párbaj kimeneteléről,
 6 VII |      elhagyta.~– Megsúgok neked valamit, édes kedves, amit kívülem
 7 VII |      kedves Kornélia, ha ön tud valamit arról, hogy ez a fiú hol
 8 VIII|         nem is a tányér fenekén valamit.~– Ejnye, pedig ezt tán
 9 VIII| Köszönöm, leánykám.~A kis Erzsi valamit keresgélt a falszekrényben,
10 VIII|   válaszolt:~– Ha szabad kérnem valamit: adja ön át nekem kincsei
11 VIII|    gyorsan felszökött lovára, s valamit nyújtott feléje.~– Nesze.~
12 VIII|         voltak, nyelve rebegett valamit, ami érthetetlen szó volt,
13 VIII|           Uram, gondoljon ön ki valamit, ami által ez embert meg
14 VIII|  Tanácskozzanak, gondoljanak ki valamit. Egyedül hagyom önöket.~
15 XIII|         udvarba; itt is hallott valamit, ott is valamit, a haranglábnál
16 XIII|         hallott valamit, ott is valamit, a haranglábnál ezt beszélték,
17 XIV |    volna önnek megszabadítására valamit kigondolni.~– Csodálkozom,
18 XIV |  Kornéliának sietve jő hozzá, s valamit súg fülébe.~A tábornok arcán
19 XVI |     Iván ingerülten.~– Én tudok valamit, és tudom azt titokban tartani;
20 XVI | suttogva. Ki tudna abból érteni valamit?~Zudárné odafente a palotaablak