Fezejet

 1 I   |  léttelennek tetszik, lát-e, tud-e többet, mint maga a mindent fürkésző
 2 III |  szenvedett soha.~– Tudom; még fog többet is szenvedni.~– Egy orvos
 3 VII |     nyavalyájából, hogy soha annak többet semmi porcikája sem kívánt
 4 VII |      beszédre alkotva lenni, annál többet tudnak beszélni nagy, sötétkék
 5 VII |          Ön, úgy látszik, mesémből többet tud, mint magam.~– Én csak
 6 VIII|       valami. Nem mert az idegenre többet pillantani.~– Hanem ez baj,
 7 VIII|      vettétek, kezetekbe nem kerül többet. Én magamhoz vettem, és
 8 VIII|           Az idegen nem szólt neki többet, hanem pofon ütötte innen
 9 VIII| megtapintva a kór üterét. – Tízzel többet üt egy perc alatt, mint
10 VIII|           sohasem bocsátá maga elé többet. A hívatlan vendég, a kis
11 IX  |            az értesítők sem tudtak többet, mint tíz évvel azelőtt,
12 IX  |           iskolát nem kell tartani többet, hanem hogy az egész falu
13 IX  |            sorait, hozzátéve, hogy többet ér minden orvosságnál, kordonoknál
14 X   |           ingszárt. – Egy kezemmel többet érek, mint te mindenestől.~–
15 XI  |  keresztülhaladhatott.~De most már többet akart. Átérté e nehány sötét
16 XI  |   rejtélyesen mosolygott, mintha ő többet is tudna arról, hogy hová
17 XI  |     elfoglalni a kaszárnyát?~– Még többet is, hogyha benne leszünk
18 XIII|           csak azután ne vallassák többet, mert ő nem akart semmi
19 XIV |          halált; egy édes gondolat többet segít minden gyógyszernél.~
20 XVI |           egyik sem kelt fel onnan többet. Még csak meg sem mozdultak