Fezejet
1 Elo | között.~A tél vége derült volt. Januárban az ibolya nyílt,
2 Elo | az arcokról leolvasható volt. Mindenki leverten várta,
3 Elo | s ez időtől kezdve vetve volt minden természet elleni
4 Elo | minden gyümölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok vize,
5 Elo | emberi forró vér, beteg volt maga a levegő is, s az ég
6 I | sincs felé – talán nem is volt?~Különben a mező körülötte
7 I | látszik, hogy egykor sarkaiból volt kivetve, s azután röstellték
8 I | meg. Némelyek szerint az volt tébolyodásának oka, hogy
9 I | igen gazdag, igen tehetős volt, s egyszerre koldussá lett,
10 I | másiknak halála óráját, s volt rá eset, hogy beteljesült
11 I | esett, hogy az egészen más volt, mint akinek nevét viselék.
12 I | ki meri azt átlépni. Jaj volt annak, ki a tízparancsolat
13 I | asszonynak semmi baja sem volt; kinn járt összetöpörödve,
14 I | emberiséget meglátogatandó volt; a népet a természet maga
15 I | egymással kibékülni; csodálatos volt, mint szűnt meg üldözni
16 I | környéknek egy tébolyodott nő volt, ki lelkének őrült, kínos
17 I | egy keresztet magadnak!~Ez volt legsűrűbben intő szava.~
18 I | legsűrűbben intő szava.~Jaj volt a családnak, melynek ablakán
19 II | átkozva, soha áldva nem volt?~Van-e, ki azon szomorú
20 II | az ő madarai.~Késő este volt, a nap rég lenyugodott;
21 II | egére. Puszta, elhagyott volt a vidék. Máskor nyári estéken
22 II | megszólított sajátságos csudája volt a természetnek. Egy egészen
23 II | szederlével rémséges bajusz volt neki mázolva, mit ő szörnyű
24 II | öltözött, magas, szőke legény volt, elmosott, gömbölyű vonásokkal,
25 II | szemeiben hideg egykedvűség volt festve. Az egész arcon feltűnő
26 II | Az egész arcon feltűnő volt az a hallgatózó, kémkedő
27 II | Valami megragadó ellentét volt ez udvar tekintete azon
28 II | a tisztaságtól, rendben volt minden, a tűz vígan égett
29 II | nagyon is egyszerű céljuk volt eleitől fogva.~De itt a
30 II | fekete haja nagy kontyba volt csavarva feje hátulján,
31 II | színt adva piros arcának.~Ez volt a hóhér felesége.~A csüggeteg
32 II | Oly bús, oly szívfacsaró volt a bűnbánat, mit e férfias,
33 II | mint minő e szózat zenéje volt! Ki lehet ő? Bűnbocsánatot
34 II | hol társa lenézett. Könnyű volt rátalálnia, alulról lámpavilág
35 II | fényű lámpa az asztalra volt téve. Mellette egy gyermek
36 II | kezökben halál és ember félelme volt? – S ha van találkozás ott
37 II | elválasztani… S hátha ártatlan volt, hátha vére felkiált az
38 II | Vihardúlta, kemény arc volt az, megbarnítva sok év napjától,
39 II | voltak. Alakjából egészen ki volt véve, minden izma vonaglott,
40 II | tőle, pedig oly irtóztató volt. – Mint egy elkárhozott –
41 II | istenem, még szakáll sem volt arcán – olyan fiatal volt.
42 II | volt arcán – olyan fiatal volt. Három napig ült a siralomházban;
43 II | a kés az ő véres ágyába volt elrejtve. – Hiába mondá,
44 II | gyászruhában. Egyik az édesanyja volt, a másik édestestvére. Hiába
45 II | gyermekem, e vér ártatlan volt. Egy év előtt egy országos
46 II | beszél egymással. – A hóhérnő volt az, és szeretője.~Undorodva
47 II | nyúzták, köpködték, alábbvaló volt a kutyánál. Egy üszköt kell
48 II | a döghalált, s miután ez volt az első magyarázat, mit
49 II | szökésre; nagy szükségem volt rá, mert már harmadszor
50 II | padlásnyíláson. A hágcsó el volt onnan véve, s alant az udvaron
51 II | kezében egy jó éles kés volt, azt fogai közé szorította,
52 II | menekülnie.~A kerítés is magas volt, hogy juthasson azon keresztül?
53 II | szobájának ablaka előtt volt egy nagy eperfa, melynek
54 II | aláhanyatlott. Percig mozdulatlan volt, arca elsápadt. Azután ismét
55 III | oly elhagyottan áll, nem volt mindig oly szomorú tekintetű.~
56 III | ibolyákban, mikkel udvara tele volt.~Gyönyörködhetett, hiszen
57 III | Gyönyörködhetett, hiszen szíve tövissel volt tele.~Ez volt Hétfalusy
58 III | szíve tövissel volt tele.~Ez volt Hétfalusy Benjámin.~Azon
59 III | falazva, egyetlen szőlőtőke volt ültetve, melynek indái gyümölccsel
60 III | oly csendes, oly szomorú volt.~Beteg volt a háznál. Hétfalusy
61 III | oly szomorú volt.~Beteg volt a háznál. Hétfalusy Benő
62 III | kedvenc leány sehol sem volt.~Ödönke e naptól elkezde
63 III | ne hagyj!~Oly irtózatos volt a kétségbeesés e halvány,
64 III | ablakokra nézett, fehér volt arca, mint a halotté, fehér
65 III | meghíztál tőle! De panaszos volt az árva könnyel áztatott
66 III | pusztul el minden, ami a tied volt. Ez a szép ház mint marad
67 III | mellett nagy rakás deszka volt felrakva, mankójával hozzáért:~–
68 III | gyöngesége miatt nem első eset volt nála, hogy a vén javasasszonynál
69 III | négy év előtt még angyal volt az égben, egy négyesztendős
70 III | visszalopózék ismét; fehér volt, mint a halál, és ajka kékült.
71 III | és falevéllel. Még ekkor volt élet a lánykában; amint
72 III | fogja apja siratni! Neki ez volt kedvenc gyermeke, nem a
73 III | mind a kettőt. Neki kedves volt mind a kettő.~
74 IV | Isten látogatásai~Sötét volt az egész vidék, fele múlt
75 IV | el az éjnek, az élet nem volt sehol.~De e sötétségben
76 IV | kertre nyíló szobában egyedül volt az anya és beteg gyermeke.~
77 IV | gyermeke.~A gyermek forrólázban volt, iszonyúan félrebeszélt;
78 IV | elfúni; lélegzete kevés volt reá, leverte azt onnét,
79 IV | az egekbe hasson. És néma volt örökre. Szája mozgott, mintha
80 V | háznál nagy járás-kelés volt; szemfedőt, koporsót kelle
81 V | félretakarítottak. Komor ünnepi készület volt ez, minő minden családnak
82 V | jött be az ajtón. Sáros volt, és egészen át meg átázott;
83 V | benyitott a szobába.~A terem be volt sötétítve egészen, a tükrök
84 V | asztalkán aranyzott feszület volt felállítva.~Lenn a két halott
85 V | álmodik.~Oly szívszorító volt e tekintet. A vén, fehér
86 V | elbeszélje; tőle ez is meg volt tagadva. Ott térdelt megostorozva,
87 V | bánta az, hogy két halott volt mellette, leterítve szemfedővel,
88 VI | famózus népnevelő~Egyik volt a kántor, tisztes Kordé
89 VI | uram talpig nevelt ember volt, leszámítva azon virtusát,
90 VI | tartozott beszerezni, de volt is láttatja. Kik az ő keze
91 VI | azóta soha meszelve nem volt, de annál inkább teleirkálva
92 VI | szőnyegzete.~Ilyen szép volt Kordé Mihály uram akadémiai
93 VI | hadakat viseltek. – Kinek képe volt lekarmolva, kinek az orra
94 VI | hétfőn reggel a képe meg volt karmolva, vagy a feje beütve,
95 VI | a legügyesebb csirkelopó volt, ki legjobban értett a veremfeltöréshez,
96 VI | a házból, ki legrestebb volt a dologban, kinek legrondább
97 VI | dologban, kinek legrondább volt a háza, ki legjobban ütötte,
98 VI | nézte a csillagos eget.~Künn volt a szőlőkben Csicseri Márton
99 VI | idegen országban.~Előtte volt ugyan az országút, s a faluja
100 VI | vetődött, melynek nyitva volt a kapuja.~Már ekkor nem
101 VI | Kordé uram tökéletesen el volt érzékenyülve, s miután véletlenül
102 VI | farkát.~Ez pedig annyira meg volt lepetve, hogy magát semmiképpen
103 VI | csőszlak udvarán nagy zaj volt.~Egy lámpás volt a félszer
104 VI | nagy zaj volt.~Egy lámpás volt a félszer alá kitéve, körülötte
105 VI | előttük.~A felolvasó közellátó volt, s amint a levelet betűzgeté,
106 VI | jobbágyai; mikor fiatal volt kegyelmed, sok parasztembernek
107 VI | gladiit gyakorlott, noha nem volt rá hatalma; ott felejtette
108 VI | uraktól alamizsnát, de amink volt is, kivették volna a szánkból,
109 VI | döghalálról, hiszen sohasem volt olyan jó termés, mint most;
110 VI | szolgalegényig egymás után mentek; volt ember, akinek még ma kilenc
111 VI | akinek még ma kilenc fia volt, holnap kilenc halottja
112 VI | csikorgatta.~Szegény Mekipiros volt. Az ő sörtés ábrázatja,
113 VI | ide hozták, a hóhérlegény volt.~Nehány szót sugdosott a
114 VI | ide! Az ember arca fehér volt, mint a fal, tán féltében,
115 VII | sorsa pedig éppen irtóztató volt nála. Az úrfiak sohsem kérezkedtek
116 VII | sem! A tábornok állig be volt gombolkozva, sehol sem lehetett
117 VII | engedékenységével. Irtóztató volt, ahogy el tudta őket foglalni
118 VII | lehetetlen dolog.~El is volt ismerve országszerte, hogy
119 VII | Erre a névre olyan könnyű volt rájönni.~Arc, termet és
120 VII | huszonöt éves alezredes volt, érdemelte azt ki, amidőn
121 VII | hódolatnak is, ahogy mondva volt. Természetesen csak háta
122 VII | No, mármost, húgám, elég volt a szép szó: Fordulj! Indulj!
123 VII | Pedig így is elég pisze volt.~– Ordinánc bácsi. A szakácsné
124 VII | félni.~A hadfinak ugyan nem volt szabad megmozdítani a kezét,
125 VII | Mikor azután olyan közel volt a katonához, hogy az a fülébe
126 VII | a fonalat karjain.~– Ez volt legnagyobb hőstette. Önök,
127 VII | látszik, hogy már ez több volt a tréfánál, mert a derék
128 VII | Szívesen.~– Tehát: „Hol volt, hol nem volt”.~– Volt egyszer
129 VII | Tehát: „Hol volt, hol nem volt”.~– Volt egyszer egy leány,
130 VII | Hol volt, hol nem volt”.~– Volt egyszer egy leány, aki mindig
131 VII | aligha az óperencián túl volt.~– Szüntelen sápadt volt,
132 VII | volt.~– Szüntelen sápadt volt, és bóknak vette; ha azt
133 VII | abba a hölgybe szerelmes volt.~– Annál inkább.~– És azután
134 VII | Óh, még akkor ön kicsike volt; ilyen pici kis leány, mint
135 VII | Szegény Eliz, igen boldogtalan volt házaséletében.~– Pedig vágyai
136 VII | boldogságig tudom. Férje volt ifjúkori ideálja.~– Ezen
137 VII | összejött velem, mindig tele volt panasszal, hogy minő szerencsétlen;
138 VII | elárulá előttem e titkot. Úgy volt, ahogy mondá; az én halavány
139 VII | Óh, az régi, régi viszony volt. Én hallottam őket beszélni.
140 VII | Tehát az is büntetés volt szegény Elizen, hogy akiért
141 VII | boldogtalan. Széphalmi csapodár volt.~– Kedves Kornéliám, a szerelemhez
142 VII | iszik. Az akkor már nem volt színlés többé. Minő jelenetek
143 VII | Széphalminál erősebb ok volt a félelem, mint a szerelem,
144 VII | két gyermekük van.~– Csak volt.~– Ah. Meghaltak?~– Borzasztó
145 VII | érdemelte.~– És még ez nem volt elég; te ismerted Hétfalusynak
146 VII | adott?~– Ismertem. Heves fiú volt. Háborúban talán jó katona
147 VII | Ez nagyon szomorú mese volt.~– De a vége még hátravan.~–
148 VII | dugott pecsétes levelet.~Az volt a hivatalos tudósítás a
149 VIII | sötét zivataros éjszaka volt; az idő tíz óra körül, és
150 VIII | a tűzhely mellé. – Zárva volt az ajtó. Kétszer, háromszor
151 VIII | ismeretlennek igen jó étvágya volt. Hagyott is, nem is a tányér
152 VIII | Alkalmasint valaki számára volt eltéve, aki még nincsen
153 VIII | jó lábra állítani. Nem is volt több ez egynél?~– Volt.
154 VIII | is volt több ez egynél?~– Volt. Igen – rebegé önkénytelen
155 VIII | az vagyok; az apám is az volt, az öregapám is; firól-fira
156 VIII | legfényesebb társaságokba; s az volt azután a mulatság, mikor
157 VIII | ablakon. Ez egy magyar fiú volt, akinek meg is ígértem,
158 VIII | apámnak az a jó szokása volt, hogy senkit sem szeretett
159 VIII | ajtót.~Amint az ajtón belül volt, egészen eltűnt arcáról
160 VIII | erkölcseivel kérkedő. Ajándék volt minden, amit bírtunk, és
161 VIII | véres tetemeit lelék meg. Ez volt az isten ítélete!~De hátha
162 VIII | De hátha valóban ártatlan volt az ifjú, aki igaztalanul
163 VIII | osztogatja az ég? Hátha jutalmul volt ez ráküldve. Rég időkben
164 VIII | homlokáról, s íme azon el volt simulva a gonosz ránc, a
165 VIII | kinyitá azt; a konyhában sötét volt már.~– Alszanak már – suttogá
166 VIII | sokat éltem. Apám is bakó volt, nagyapám is az. Úgy maradt
167 VIII | bántottak, mikor semmi hang nem volt szobámban, mikor egyedül
168 VIII | fog adni. Az a képzeletem volt, hogy ha nekem egy gyermekem
169 VIII | hogy egész arcom nedves volt. Amint arcra voltam feküdve,
170 VIII | gyermeksírást. A szoba felőlem volt bezárva tolózárral; halkan
171 VIII | asztalon egy kisded csecsemő volt letéve, a mécs lobogó világot
172 VIII | hónaposnál. Finom pólába volt burkolva, hímzett ingecske
173 VIII | halkan folytatá:~– Nőm nem volt a szobában. Agya üresen
174 VIII | növényt hányt abba. Nem volt mitől tartaniok, mégis suttogva
175 VIII | borszesz mellett; mikor készen volt, ölembe vettem a kisdedet,
176 VIII | Egy finom gyermekingecske volt abban, picike harisnyák
177 VIII | Úgy hiszem, rossz anyja volt, akinek azt mondták, hogy
178 VIII | övéből. Míg nagyon kicsiny volt, én virrasztottam ágyánál,
179 VIII | ön nyugodt. Ön jó atyja volt e leánynak; ha ön meghal,
180 VIII | hajtással kiüríté azt.~– Igen jó volt, kis gazdasszonyom. Egészen
181 VIII | ebeknek hányni.~– Másik nem volt?~– Nemrég késő este vezetett
182 VIII | főkötőt.~A bakó egy percig meg volt lepetve, azután hirtelen
183 VIII | kezdtek el vonítani. Bűbája volt csodás szemeinek emberre
184 VIII | festett képet.~A legény el volt rémülve a váratlanul erős
185 VIII | jutalmat, ami a szökevényre ki volt tűzve. Csak te még egyszer
186 VIII | Ej, be csinos gavallér volt.~A legény dühödten dörmögé:~–
187 VIII | mely kétfelül fülei mögé volt simítva, s igen éles szemüvege
188 VIII | leány nagyon szerencsétlen volt. Egy fitestvére védelmére
189 VIII | csecsemő, kinek születni nem volt szabad, jóvá is tette ezt
190 VIII | nőül, de ekkor már ön nem volt hajlandó e házasságra, s
191 VIII | valamit, ami érthetetlen szó volt, míg Széphalmi kábultan
192 VIII | Eliz!…~Az orvosság hatályos volt. Íme, az öregember felült,
193 VIII | Ezt viselte. Olyan szép volt…~– Hol van ő? – nyögé Széphalmi,
194 VIII | támadnak.~– Igen! igen! Ilyen volt ő! – lihegé Széphalmi, az
195 VIII | elkeserültté őt, ki oly jó volt, hogy a haragos tekintet
196 VIII | ismeretlenhez fordítva arcát.~Volt szemeiben egypár könny is.~–
197 VIII | Ez csodálatos delejezés volt.~Odament az ifjúhoz, s tisztelettel
198 VIII | főtiszttől, akinek golyója szánva volt. A golyó nem talált, fennakadt
199 VIII | zsinórzatban; különben jól volt célozva, harminc lépésnyiről
200 VIII | Bizonyítja, hogy ez ifjú példánya volt a katonai becsületességnek,
201 VIII | nem fogja.~Vértessy közel volt hozzá, hogy magát gyöngének
202 IX | meg), nem sok osztályom volt a közös rémületből; sőt,
203 IX | mulattatott is. Iskolába nem volt szabad járnunk, vakációt
204 IX | őrzeni. Nagyobb bizodalmam volt ahhoz a kardhoz, mint az
205 IX | rothadni. Egy derék orvosunk volt, aki a legnagyobb vész idején
206 IX | siralomtól. A remény gyönge volt, mi alapja lett volna? De
207 IX | hallhatják.~– Nebulók! (Ez volt a rendes címe a jeles fiatalságnak.)
208 IX | megmosattassék, s minden nála volt darab pénz hamuval megdörzsöltessék,
209 IX | beszéltem.~Klimpa Guszti volt az első a padban, mert az
210 IX | legjobb kabátban járt; ez volt a mester kegyence. A fiú
211 X | alapossággal és leleményességgel volt kimutatva, s mely a **-i
212 X | vasutaknak csak annyi hírök volt, hogy a hírlapok kuriózumként
213 X | Hétfalu tornyos jegye mellé volt feltéve, s ilyenkor oly
214 X | következni, arra erős hite volt.~Gyakran ünnepnapon lehetett
215 X | pecsétlapjára e három betű volt vésve: U. S. S. Ilyenkor
216 X | visszatértekor rendesen gorombább volt a földesúr irányában, mint
217 X | boldogtalannak utolsó ábrándja volt.~A környék minden falujában
218 X | mezőn. Ez rendes sétája volt. Néha a szomszéd falu határáig
219 X | Amiről a nép még kétségben volt, amit nem akart elhinni,
220 X | asszony ura kurta nemes ember volt a faluban; volt neki holmi
221 X | nemes ember volt a faluban; volt neki holmi kicsiny telke
222 X | szomszédjában. Emiatt örök perpatvar volt közte és a földesuraság
223 X | rajta, s kezet adott rá. Ki volt az a boldogtalan, aki ilyen
224 X | mikor megesküdött vele. Az volt a hétfalusi hóhér. Így lett
225 X | Anna asszony, akkor leánya volt az egyik ok benne. Ezt is
226 X | sikerülni, azt mondhatjuk, ő volt a hibás.~A mester komoly
227 X | milyen különös fájdalom volt az.~– Verd ki a fejedből,
228 X | Iván még mindig sápadt volt egy kicsinyt, s úgy tetszék
229 XI | sorsa oly szomorú emlékekkel volt a tábornokéhoz kötve.~Az
230 XI | keletkezett, a leggyöngédebbnek volt nevezhető.~Azon balesemény,
231 XI | regényes és mégis valószínű volt, a siker előre látható…
232 XI | előre látható… hanem a sors volt a gazda, és a gazda kezében
233 XI | gazda, és a gazda kezében volt a számadás.~Mária azonnal,
234 XI | kellett visszatérnie.~Már késő volt az idő, midőn az országútra
235 XI | valami otthoniatlan szomorú volt az egész tájon. Egy madár
236 XI | útfélen. Az út maga pedig be volt lepve gyeppel kétfelől,
237 XI | ösvényt középen, azon is el volt már mosódva az utolsó kerékvágás,
238 XI | láthatár felé olyan sárga volt az aszott mező, mintha csupa
239 XI | a tájon, az is oly forró volt, mintha az ércolvasztók
240 XI | egy hosszú fekete vonal volt az ég alján, mely csendesen
241 XI | lámpái elé.~Már éjszaka volt, midőn Kamienszka Mária
242 XI | dana között. Két nagy hordó volt kiállítva a ház elé, beütött
243 XI | karjához ősz szakállos zsidó volt kötözve, akit a részeg csapat
244 XI | észrevenni, midőn közöttük volt.~Egy fiatal siheder, tömpe,
245 XI | pálinkába? Mi?~Mária annyira meg volt lepetve, hogy nem tudott
246 XI | azért itták, ami a hordóban volt, mintha mindenki meg akarna
247 XI | kezdte, két hosszú társzekér volt keresztbe fordítva az úton;
248 XI | begyöpösödött utat nehéz volt már kivenni a sötétben,
249 XI | látták menekülni. Itt is el volt állva az út.~Egy percre
250 XI | menni akart volna, tiszta volt előtte az út, akadálytalanul
251 XI | találkozott elégszer, s alkalma volt őket tanulmányozhatni.~Bodza
252 XI | Muravjovot, ki az új Róma falait volt felépítendő, mely majdan
253 XI | egész világnak. Mária nem volt prozelitája e rajongó egyleteknek,
254 XI | mendemondák után több mesét volt képes mondani Bodza Tamásnak,
255 XI | magát?~– Az az én testvérem volt – szólt Mária eltakarva
256 XI | siratom, pedig nekem testvérem volt. Romulus él, és áldozatot
257 XI | előtt. Ez nagyon célszerűen volt kigondolva. A falusi népség
258 XI | keresett elő; egészen meg volt hunyászkodva magánál okosabb
259 XI | kiálta magánkívül Mária.~– Ez volt a kezdemény. Most már nem
260 XI | postahivatal lovait lefoglaltatni volt első gondom, hogy hírnököket
261 XI | rád bízom.~Bodza nagylelkű volt. A veszélyesebb tartományt
262 XI | fickónak éppen olyan pofája volt, szélesebb, mint hosszú,
263 XI | torzon, hogy lehetetlen volt meg nem tetszenie.~– Te
264 XI | de tartós, csontos állat volt az.~– Holnap ilyenkor hallani
265 XI | csavargatta a szél; olyan fény volt tőle, mintha egy egész falu
266 XII | Zudár Péter nyugtalanabb volt, mint egyébkor.~Ablakain
267 XII | akart utána puskával, de nem volt jártányi ereje, a puskát
268 XII | fejecskéjét a vánkoson.~Nem volt ott!~E pillanatban azt hallá,
269 XII | a konyhába kiugrott. Nem volt az emberi hang, nem volt
270 XII | volt az emberi hang, nem volt az érthető szó, de egy veszett
271 XII | konyhaajtó már akkor zárva volt, s eltorlaszolva a nehéz
272 XII | az ajtón!~Az udvar tele volt kaszás, vasvillás csapatokkal,
273 XII | Az egész ház szépen körül volt gyújtva, mint egy máglya.~
274 XII | fel… Talán csak képzelet volt az, érzék csalódása. Nem
275 XII | pincébe a ház külsejéről volt a bejárat, s azon is vasajtó;
276 XII | lehet ott. A lég oly forró volt már a szobában; az izzadság
277 XII | fejszével a pallókat; nem volt nehéz azokon alul a pinceboltozat
278 XII | égő lángok tarka beszéde volt?~Tovább ásott – ásott, ásott.~
279 XII | másik. Jó erős boltozat volt, kettős téglasorból rakva.
280 XII | téglarakás is keresztül volt bontva, a résen át, mint
281 XII | megittasult tőle!~A rés éppen elég volt arra, hogy termetével keresztülcsúszhasson
282 XII | A mestergerenda már meg volt hajolva középen a hőségtől,
283 XII | imakönyv, egypár ruhafoszlány volt, amiket keblébe rejte onnan.~
284 XII | nyitá a tokot.~A pallos volt abban…~A fényes, kétélű
285 XII | téríté Zudárt, ki már közel volt az őrület pillanatához;
286 XII | nyílást.~Most már setét volt a pincében, hanem azért
287 XII | pallos mindkét élén; jól ki volt az köszörülve, sehol, sehol
288 XIII | találóbbak amazokéinál.~Bőrharang volt Hétfaluban egy sajátságos
289 XIII | félig az uraság szolgája volt, félig a községé, egy kicsinyt
290 XIII | kínálni való pohár bora volt. Belevágott a hivatala egy
291 XIII | hajdúnál, összeköttetésben volt az ispánsággal. Ebben a
292 XIII | meg hogy már voltaképpen volt is részem benne; mert hogy
293 XIII | ott találom, de biz az nem volt már ott, hanem ahelyett
294 XIII | természetem, meg aztán délután is volt, akkor az nem egészséges;
295 XIII | rá sem hallgatott. Annyi volt előtte meséket mondani a
296 XIII | abból, s miután ambíciója volt a szolgálattevő hajdúk odaérkezte
297 XIII | asztalfőn, és az asztalon végig volt fektetve a hosszú mogyorófapálcája.~–
298 XIII | itassa meg velünk. Kezemben volt a láda, én vettem le azt
299 XIII | fehér por. Egészen tele volt olyan porral. A doktor megijedt
300 XIV | pedig még fényes nappal volt; – a lélekharangot is megcsendítették,
301 XIV | megcsendítették, pedig még beteg sem volt senki, a koporsót is elkészíték
302 XIV | megköszöni szépen a jelen volt uraknak, hogy vele vesződtek,
303 XIV | tábornok úr; katonadolog volt. Három nap múlva meghalok.
304 XIV | megemlékezhetnék.~– De igen. Legelső volt tulajdon nőm.~– Ah, tábornok
305 XIV | fogja halálomat.~– Második volt azon férfi, akire ön rálőtt
306 XIV | ezáltal.~– A harmadik védő volt önnek édesatyja.~– Hogyan? –
307 XIV | nedves szemeire.~– A negyedik volt Kamienszky gróf, kinek nőtestvérére
308 XIV | maga mondta, hogy az; itt volt ma nálam.~Az ifjú katona
309 XIV | egész országban. Alkalmam volt bizonyos rosszakaratú emberek
310 XIV | főnöke hajdan katonatársam volt; onnan elbocsátották. A
311 XIV | Most az egyszer tűz is volt, gyilkos is volt. Lázadás
312 XIV | tűz is volt, gyilkos is volt. Lázadás volt. Valami távoli
313 XIV | gyilkos is volt. Lázadás volt. Valami távoli városrészben
314 XIV | fegyverben állt már.~Alig volt pár száz embere. A többi
315 XIV | hosszadalmas határzár fenntartására volt kirendelve.~Hanem hiszen
316 XIV | kirendelve.~Hanem hiszen elég volt ez neki.~Ő félt volna tán,
317 XIV | őt.~Egész arca oly fehér volt, mint a márvány, és a hideg
318 XIV | isten!~Vértessy lelkében meg volt rendülve. Az orvos odalépett
319 XIV | hallatszott már, és ő arról volt kénytelen gondolkozni, hogy
320 XV | egész utcát, amilyen széles volt, ellepte a sok kalap.~Nem
321 XV | legnagyobb része még fegyvertelen volt, nem számítva a gyarló botok
322 XV | zördülés; minden fegyver kézben volt egyszerre.~A tolongók kezdtek
323 XV | Bajusza hetvenhét karikába volt sodorva szépen, s azonkívül
324 XV | tolakodtak, s igen valószínű volt, hogy a magyarázatot nehány
325 XV | érzelmein kívül még egy nagy oka volt a zajos és véres jelenet
326 XV | Szemlátomást képzelhető volt, hogy egyenesedett ki a
327 XV | írás felé; az Csihos mester volt, jellemére nézve becsületes
328 XV | kihallgatási terembe.~Mindkettőnek volt valami sürgetős mondanivalója,
329 XV | vonaglott. Az elítélt szava igaz volt.~– Ott urat és cselédet
330 XV | ajtó előtt lánccsörrenés volt hallható; két őr az elítéltet
331 XV | látja.~A tábornok készen volt a levélírással; odafordult
332 XV | Ez ifjú bizonyosan meg volt zavarodva, midőn barátját
333 XV | kezét, kit még mindig oka volt úrnak címezni.~– Uram, úgy
334 XV | szülni, szállt szívére.~Most volt idő visszasietni a szomszéd
335 XV | imádkoztak vissza…~… „Istennél volt a kegyelem!”~ ~
336 XVI | valami. Némelyiknek veres volt még a szegélye a távoli
337 XVI | bőrharang olyan jó ember volt, hogy semmi parancsnak sem
338 XVI | tudott már, hiszen nyelve nem volt többé; akármit szóltak hozzá,
339 XVI | rá vissza:~„Hamamama!”~Ez volt nála öröm és helybenhagyás
340 XVI | vett addig a szájáról, míg volt benne valami.~Azzal örvendve
341 XVI | a kastélyban aludni; nem volt ott más, mint ő maga, az
342 XVI | emlegetni.~Az udvarra nem volt nehéz bejutni. A kaput kinyitá
343 XVI | végére egy darab halászólom volt fűzve.~A kastély ereszén
344 XVI | kötelet.~A terv igen szép volt.~Mekipiros fel fog mászni
345 XVI | kigondolva.~Amint a kötél meg volt erősítve a csatorna egyik
346 XVI | kérlek!~De Mekipirosnak nem volt az a szándéka, hogy magában
347 XVI | lehessen megismerni, melyik volt az egyik, melyik volt a
348 XVI | melyik volt az egyik, melyik volt a másik.~És martaléka még
349 XVI | letették. Csak Mekipirosnak volt még annyi ideje, hogy kínzója
350 XVI | legelső ordítására látható volt, hogy a kastély két szegletszobájában
351 XVI | melyen középett félig fel volt emelve a redőny, egy lövés
352 XVI | Ez még csak vaklövés volt. Ha el nem hagyjátok az
353 XVI | Az én anyám boszorkány volt, magam is az vagyok. Majd
354 XVI | gyékényt, mely eddig le volt erősen kötözve, s könnyeden,
355 XVI | sem lehete tudni, melyik volt; az öreg-e, vagy az ifjú.~
356 XVI | veszedelem, hogy párjával volt benne a halott, és ki nem
357 XVI | végig. Ez a hóhér hangja volt!~Eh, őrült képzelet. A tűz
358 XVI | nem ölte azt el, ahogy rá volt bízva, a szegény ember fölnevelte
359 XVI | ápoltam a gyermeket, s mi volt a köszönet érte? Az, hogy
360 XVI | is a kulcs a zárban. El volt készülve arra, ami következni
361 XVI | öltönyére hosszú köpeny volt borítva, mely mint denevérszárny
362 XVI | körüle.~Az öreg Hétfalusy volt az.~Mindkét kezében egy
363 XVI | agyon, azután a leányt.~Kár volt megijedni fenyegetésétől;
364 XVI | neki érte, s első dolga volt, hogy mind a két fegyvert
365 XVI | verést.~Hiszen jó ember volt ő szegény, csak oly bárgyú
366 XVI | magukban.~A vasajtó még forróbb volt, mint hogy kézzel hozzá
367 XVI | el az égő háztól.~Sötét volt, nem látta senki; útjában
368 XVI | kutyaugatást hallott. A falu szélén volt, a legszélső házak körül.~
369 XVI | szabadítsa meg. A legutolsó az volt, hogy mint álljon érte bosszút.~
370 XVI | Hiszen arról mindig meg volt győződve, hogy azt halálra
371 XVI | Úristent!”~Hallgatózott. Ez nem volt csalódás. Valóban a zsoltár
372 XVI | valóban a gyermek szava volt az.~Először azt gondolá
373 XVI | undok dühét.~Meddő fáradság volt az!~Mi gyönyört ád egy kiszáradt
374 XVI | kérni az égtől; de már késő volt; hangja nem volt a szájnak
375 XVI | már késő volt; hangja nem volt a szájnak többé, a merev
376 XVII | azután – végezte, amire el volt hivatva.~Az emberek, kik
377 XVII | kábult megdöbbenésnek elég volt Zudár Péternek arra, hogy
378 XVII | oda, mikor már ő nyomában volt. Ő már kezében tartotta
379 XVII | kabátja szárnyát, de kénytelen volt elereszteni, mert nem segítettek
380 XVII | a harangozónak más dolga volt most. Bodza Tamás parancsára
381 XVII | Sarkantyúst.~A derék férfiú jól el volt rejtve az ifjú Széphalmival
382 XVII | gonosz ajánlatot, de ezt nem volt szabad észrevetetnie.~–
383 XVIII| Kamienszka és ő, a többi gyalog volt. A legnagyobb erőfeszítés
384 XVIII| beszélgetésüket, az út üres volt és nesztelen.~Amint az első
385 XVIII| csárdához értek, az is csendes volt már, ajtók, ablakok kitépve
386 XVIII| gyermekhez futott, az egészen ki volt már fáradva, lábacskái összekarcolva,
387 XVIII| ifját, bár annak más alakja volt most, mint akkor. Most harcolni
388 XVIII| melynek kiomlása kedves volt az isten előtt.~A parancsoló
389 XVIII| hallgatott rá. Egyedül is kész volt a veszélynek nekirohanni.
390 XVIII| nekirohanni. De hiszen nem volt egyedül. Ott volt mellette
391 XVIII| hiszen nem volt egyedül. Ott volt mellette bátor kedvese:
392 XVIII| uraknak kelle lakolni.~Úgy volt nevelve a nép, hogy mikor
393 XVIII| ötletet tudott mondani, az volt a parancsoló.~A borzas Hanák
394 XVIII| Az öreg Hétfalusynak nem volt emberi ereje ily munkához,
395 XVIII| káromkodni. E rövid időköz elég volt arra, hogy a nemes vívók
396 XVIII| benn a kastélyban egy sem volt a lázadók közül; nem volt
397 XVIII| volt a lázadók közül; nem volt már ott keresni többé. Minden
398 XVIII| mozdíthatlan állapotban volt.~Hétfalusy Imre ölében vitte
399 XVIII| egy szót is szólni. Öröm volt az és fájdalom, mit névvel
400 XVIII| ablakokon; legcélszerűbb volt csupán egy szobát oltalmazniok.
401 XVIII| oltalmazniok. Erre legalkalmasabb volt a családi levéltár, vassal
402 XVIII| bélelt ajtajával.~Csak az volt a védelem célja, hogy a
403 XVIII| kegyetlen bosszúra.~Egy ablaka volt a védett szobának az udvarra,
404 XVIII| mentek, amire legfőbb idő volt már.~Az ostromlók beszaladgálva
405 XVIII| mert csak négy töltényük volt; a védelem eszközeit tartogatni
406 XVIII| legnagyobb része olyan ittas volt, hogy félni sem tudott.
407 XVIII| érkezett.~Csak huszonöt férfi volt, azok is mind újonc ifjak,
408 XVIII| csoportja közé.~És azzal vége volt a rémes tragédiának.~Egyetlen
409 XVIII| is, mert aki valóban az volt, aki őt elvetette magától,
410 XVIII| házához szállítsák. Határtalan volt a derék férfi öröme, midőn
|