Fezejet

 1 II   |      vigyorgott, röhögött minden ok nélkül.~Nő-e ez, kit a természet
 2 II   |          gyászruhát, hiszen csak ők az árvák, ők vesztettek
 3 II   |         hiszen csak ők az árvák, ők vesztettek mindent! Hasztalan,
 4 II   |     bántani? Szeretni nem tudnak ők senkit. Jaj annak, kiről
 5 II   |         senkit. Jaj annak, kiről ők megemlékeznek.~Lassan odalopózék,
 6 VI   |    labdázni a lutrános gyerekek, ők is odamentek, összebeszéltek,
 7 VI   |        mint most; mint tudhatják ők, hogy halál lesz? Amit istenen
 8 VII  |        még az élet és halál van…~Ők tudják, hogy miről beszélnek.~
 9 VII  |        hogy Széphalminál erősebb ok volt a félelem, mint a szerelem,
10 VIII |        áldást, amit elhajítottak ők maguktól önkényt; és most
11 X    |    Kényszeríteni kell őket, hogy ők indítsák meg; holmi apró
12 X    |       akkor leánya volt az egyik ok benne. Ezt is a Hétfalusyaknak
13 XI   | furakodtak elő, bizonyozva, hogy ők mindnyájan veszett vakmerő
14 XI   |  ütögette a mellét ököllel, hogy ők arra való emberek lesznek.~
15 XVI  |     szóval kiálta hozzájuk:~– Ha ők nem szólnak, majd szólok
16 XVI  |          mi vesztünkre esküdtek. Ok ki akarják irtani a mi fajunkat,
17 XVI  |          az ő hatalmukban, hanem ők vannak a mienkben! Az ő
18 XVI  |    mintha kacagna örömében, hogy ők ketten gazdájával milyen
19 XVIII|         akarta, hogy várjon, míg ők is odaérhetnek; nem hallgatott
20 XVIII| nevezhetni.~És most a védelemre!~Ők hárman az egész kastélyt