Fezejet

 1 II   | suttogássá válj ék.~– Ismerem – mondá –, majd megszoktassuk itt…
 2 II   |   ágyába volt elrejtve. – Hiába mondá, hogy ártatlan, hiába hítta
 3 II   |        is felém fordult, és azt mondá: „Fáj, hogy meg kell halnom,
 4 IV   |        hangon, elfulladt szóval mondá:~– Ne temess el, Ödönke,
 5 VII  |         Maga az ellenfél vezére mondá rá: „Ki az a vas ember ott,
 6 VII  |         titkot. Úgy volt, ahogy mondá; az én halavány holdsugáram,
 7 VII  |       adná.~Kornélia csüggedten mondá:~– Valóban úgy történt.~–
 8 VII  |           Szolgabíró nagybátyám mondá, ki kocsin jött onnan, míg
 9 VIII | megtépte keblén ruháját, és azt mondá:~– Olvass szívemben! Te
10 VIII |  levelet.~Doktor Sarkantyús azt mondá neki, hogy Ligety szolgabíró
11 VIII |     erős szenvedélyű ember; azt mondá leányának, hogy ha ez meg
12 X    |      összeborzadt; de mégis azt mondá:~– Én sem.~– A mirigy egyszerre
13 X    |    meglátod.~– Valódi Libussa – mondá gyönyörrel Tamás. – Ha győzünk,
14 XI   |    szemekkel végigtekintve, azt mondá, hogy mindent megértett
15 XI   |         segítségedre!~Mária azt mondá, hogy jó lesz, s rávagdalva
16 XIV  |       orvos félreintette. Súgva mondá neki:~– Iszonyúan szenved,
17 XIV  |          Egy óra előtt ő is azt mondá: „Istennél a kegyelem!”,
18 XVI  |    megállítá a gyermeket, s azt mondá neki, hogy térdepeljen le.~
19 XVII |         tüneményét, s midőn azt mondá neki: „Ime, a te arcod halálszínű”,
20 XVIII|    hozzá, és megcsókolta kezét. Mondá neki, hogy most már az ő