Fezejet

 1 Elo |           természet, az isten irtó keze egész népeknek ad fenyítő
 2 Elo |            meg, hogy ezekben isten keze nyilvánít nagyszerű titkokat,
 3 I   |           meg nem halt! –~Az isten keze nehezül…~Halál! – Halál!~
 4 II  |         azon szomorú embert, kinek keze arra van elátkozva, hogy
 5 II  |            akarsz, apám!?~Az ember keze aláhanyatlott. Percig mozdulatlan
 6 IV  |       kaparja a földet. – A halott keze kilátszik. – Szegény kis
 7 V   |          zokogá az ifjú, kinek bal keze erősen vérzett. Igen megütötte,
 8 V   |       ember összeroskadva az isten keze alatt, nyögve, mint a halálra
 9 V   |   érzékenyülten nyúlt az ősz ember keze után, hogy megcsókolja.~
10 VI  |         volt is láttatja. Kik az ő keze alól kikerültek, nem néha
11 VI  |          megverte, egyet-mást, ami keze ügyébe tévedt, összezúzott,
12 VI  | kegyességgel. – Látjátok, az isten keze mindnyájunkkal szabad, ő
13 VI  |          érzi előre, hogy az isten keze nehezedik.~(Hogy a kő vágja
14 VI  |           jövend, s akkor az isten keze sem rövid.~– Köszönjük szépen,
15 VII |   szilárdul a hadfi.~– Hát nincsen keze?~– Az nincs. Hanem, ha akarod,
16 VIII|       sziszegve Ivánnak. – Olyan a keze, mint a vasfogó.~Az ismeretlennek
17 XI  |         mintha valami nagy szellem keze felhúzná a gyászkárpitot
18 XIV |            is állára csatolva, egy keze a zsinóron, másik a csákó
19 XV  |    családját oltalmazni. Ott isten keze lesz ön felett. Ha őneki
20 XVI |          kezei közül; már az egyik keze levált róla; már csak fél