Fezejet

 1 Elo  |      tartományokból, minőket addig senki sem látott.~És a nép
 2 VI   |    térjen.~Ez pedig ordított addig, míg a haját tépték, szemei
 3 VII  |  mellé ülve a kis zsámolyra, addig könyörge neki azokkal a
 4 VII  |  azokkal a kis kezecskékkel, addig simogatá velük arcát, míg
 5 VII  |      abban nyugodva, hogy te addig meg nem nyugszol, amíg a
 6 VIII |     meg, barátom, terítsd le addig a köpenyemet ide a tűzhely
 7 VIII |     bemegyek hozzá. Üljön le addig mellém. Nézze, elférünk
 8 VIII |      akar vele beszélni, hát addig le ne feküdjék.~A gyermek
 9 VIII |    éneklé a bakó: „Ne jöjjön addig szememre álom”.~Az ifjú
10 VIII | vagyok beteg.~– Én ne lássam addig gyermekemet! – szólt rimánkodva
11 VIII |     teljesen fel fog üdülni. Addig bízzunk istenben.~A fiatal
12 IX   |       Aki e bogarakban hisz, addig is jól tenné, ha becsukná
13 X    |    és csontjaikra büszkék.~– Addig pedig ne vesszünk össze
14 XI   |  szavait Bodzához intézve. – Addig valami elhatározó lépésbe
15 XIII |      akarna felelni, azonban addig tekingetett félelmesen maga
16 XVI  |     mit a kínált le sem vett addig a szájáról, míg volt benne
17 XVI  |  hogy éljen. Ne bántsa senki addig, amíg el nem lesz ítélve.~
18 XVI  |     könnyet szemeidben, mert addig nem vagyok boldog.~Hétfalusy
19 XVII |     kézre került. Széphalmit addig ütötték, míg eszméletére
20 XVIII|     ütve szólt:~– Nem térünk addig házainkba, amíg egy kastély