Fezejet

 1 II   |    érkezteknek. – Megéheztetek, ugye. Mindjárt. Ott az asztal. –
 2 VI   |         népnevelő.)~– Láttátok, ugye, felebarátim, két hét előtt
 3 VI   |     lett, arca nem változott.~– Ugye bizony, édes fiam, ezt a
 4 VI   |    ilyennel fizeti a legényeit, ugye?~– Ejnye, megátalkodott
 5 VIII |        Rochowban lakik az apám. Ugye, venni észre a beszédemen,
 6 IX   |      hát mit mondtam, fiacskám? Ugye bizony a vismuth íze hasonlít
 7 XI   |    egykor újra meg fog jelenni, ugye?~Mária szótlan kézszorítással
 8 XIII |    egyszerre rám támad: „Úgy-é? Ugye kend is meg van már tanítva,
 9 XIII |         miből igyék, miből nem? Ugye kendnek is megmondták már,
10 XIII |    helyt vannak. A kalodában.~– Ugye? No, ott igazán jó helyen
11 XIII |        a körülállók.~– Mondtam, ugye? – szólt diadalmas arccal
12 XIII |          Te semmirevaló betyár! Ugye azt akarod, hogy a földesuradat
13 XVI  |         De hallják kegyelmetek, ugye, a nagyságos urat nem fogják
14 XVI  |   megvilágítá vele.~– Ide nézz. Ugye, szép gyermek? Ugye, e kék
15 XVI  |       nézz. Ugye, szép gyermek? Ugye, e kék szemek, e vékony
16 XVI  |          akit valaha szerettél? Ugye, ezt a karcsú, szelíd teremtést
17 XVI  | elhagyta a kemény szilárdság.~– Ugye! – kiálta a némber elcsukló
18 XVI  |        még, mint az angyal. Ah, ugye, sírsz már! De vért kell
19 XVIII| életedben mindig. Pihennél már, ugye, hogyha én nem volnék. Vagy