Fezejet

 1 II   |    leszállt hozzá, és megcsókolá ősz fejét, és tovább olvasott.~
 2 II   |    Hatalmas mennybéli atyám!…~Az ősz óriás iszonyú kínlódással
 3 III  |     takargatá a beteg fiút, s az ősz öregapa mereven bámult maga
 4 V    |          két halott lábainál egy ősz ember térdelt, hol egyikre,
 5 V    |         s érzékenyülten nyúlt az ősz ember keze után, hogy megcsókolja.~
 6 V    |          akarok felfedezni, mely ősz fejedet, családodat s tán
 7 V    |   nyitottak neki.~Ekkor a fehér, ősz ember hátulról megkapta
 8 VIII |          fiam – szólt az ifjú az ősz emberhez, áldóan nyújtva
 9 VIII |       csókolá magánkívül, míg az ősz Hétfalusy erőszakos vonaglással
10 VIII |         összeroncsolt, roskatag, ősz ember erőszakosan ragadá
11 XI   |     hordó közé egy szék karjához ősz szakállos zsidó volt kötözve,
12 XIII |          szemed előtt, ha azt az ősz beteg nagyságos urat kihúznák
13 XVI  |         foga, s odaveté magát az ősz ember lábaihoz és átkarolva
14 XVI  |     Semmit.~– Például, hogy a te ősz hajszálaidból egy se görbüljön
15 XVI  |    földesúrra, kinek megragadták ősz fehér fürteit, erőtlen tagjait,
16 XVI  |        már! De vért kell sírnod, ősz átkozott, mert amit mondtam,
17 XVI  |        istent hiszesz – hörgé az ősz ember kínlódva békói között.~–
18 XVII | vármegyétől ezt a sok mérget?~Az ősz nemes hallgatott.~A cigány
19 XVIII|         felemelkedve helyéből az ősz nemes.~– Atyám! Atyám! –