Fezejet

 1 II   |   állatian röhögve.~– Mondd meg nekik, hogy megjöttünk; no, eredj,
 2 II   |        előtt fél óráig olvasott nekik mindig a bibliából, s ha
 3 VI   | alábbhagytak a bőgéssel, kimért nekik arasszal egy nagy darab
 4 VI   |  temetőnek. Ajándékozhat kelmed nekik, úgyis tőlük foglalta el.
 5 VI   |    bizalmas jó emberét, elmondá nekik titokban, hogy miket látott;
 6 VII  | sebesítettek.~– Ön megbocsátott nekik érte.~– Nem törődtem velök.~–
 7 IX   |          hogy ő ezt azért fogja nekik megmagyarázni, hogy azután
 8 X    |         a betűket olvasni. Elég nekik az, amit a templomban hallanak.
 9 XI   | elöljáróínak, melyben hagyd meg nekik, hogy négy-négy ezer pár
10 XII  |        örömükben, hogy sikerült nekik ez a munka.~– Ezzel bevégeztük
11 XIII |       semmi bajom.” Ezt mondtam nekik. És megteszem, nagyságos
12 XIV  |  családomnak; ugyebár megbocsát nekik? Annak a szegény öregembernek,
13 XVI  | neveltem magam. Mindennap adtam nekik kenyeret. Még a tarisznyámba
14 XVI  |        az ebek mind felfalták a nekik hányt koncot. Óh, igen szívesen
15 XVI  |   látták, hogy a nő nem fél, ez nekik is bátorságot adott, néhányan
16 XVI  |        hát mi mért irgalmaznánk nekik? Most nem mi vagyunk az
17 XVI  |     hóhéraidat. Sírj, könyörögj nekik! Lássak könnyet szemeidben,
18 XVIII|   hoztak számukra, s kimutatták nekik a kastély udvarán a helyeket,
19 XVIII| maguknak; szép helyeket szántak nekik, egy-egy terebély vadgesztenyefa