Fezejet

 1 Elo |              bölcs lenne az ember.~Néha a természet, az isten irtó
 2 I   |            fogja verni a határt. S néha hetekig elbolygott, ki tudja
 3 II  |    látszanak a kerítéstől. Tetején néha mintha fekete zászló lebbenne
 4 IV  |       villám a másikat követte. Ha néha a harsogás szünetet hagyott,
 5 IV  |        kísértethalvány arca, amint néha a villámfény átlobbant az
 6 VI  |          keze alól kikerültek, nem néha a vármegye ápoló kezei alá
 7 VI  |        pálinkásboltba. Onnan izent néha a fickókra dél felé, hogy
 8 VI  | semmiképpen fel nem tudta találni. Néha rávicsorította fehér fogait
 9 VII |     zsinóron, csak a szemei járnak néha lopva félre, de a nyaka
10 VII |       emberszólást.~– Hallgatok.~– Néha annyira mentek bizarr eszméi,
11 VIII|          zuhogott a tűz felett, ha néha kicseppent, olyat lobbant
12 VIII|          soha. Csak az aggaszt, ha néha rágondolok: mi lesz belőle,
13 IX  |         történni maga felett, csak néha rázkodik meg futó borzadállyal,
14 X   |             Ez rendes sétája volt. Néha a szomszéd falu határáig
15 XI  |          ült az ember mellén, s ha néha egy-egy lomha szellő libbent
16 XI  |            nem felelt semmit, csak néha könyörgött, hogy az ártatlan
17 XII |         után kiemelni.~Meg-megállt néha e munkában, és hallgatózott.~
18 XVI |       kapaszkodva feljebb-feljebb; néha a fogaival is segített magán;
19 XVII|       kábító zsibbadást tagjaiban; néha facsaró görcs ragadta meg