Fezejet

 1 I    |          embert körülveszi, s míg kívül oly holtnak, oly léttelennek
 2 I    |          senki sem lakik.~Az első kívül van a falun, egy magas,
 3 II   |           kémkedő természet, mely kívül dőreséget, szórakozottságot
 4 V    |           beszél azzal az istenen kívül senki.~– Nem kérem tőle,
 5 VI   |       megvénültek, a nyomorúságon kívül semmit sem ismertek életökben,
 6 VI   |          halál lesz? Amit istenen kívül senki sem tudhat előre,
 7 VIII |      hozzád, tudtod-, sejtelmeden kívül; anélkül, hogy tudnád, honnan
 8 VIII |        hogy lovamat, mely a kapun kívül maradt, vezesse be valami
 9 VIII |           Óh, uram, a hóhér házán kívül születnek azok, akik a hóhér
10 IX   |      elébb bezárassék a helységen kívül levő bikaakolba, ruhái megfüstöltessenek,
11 XII  |           is úgy tetszett, mintha kívül a falakon szokottnál több
12 XIV  |          ne vitessen ön a városon kívül, itt a kaszárnya belső udvarán
13 XIV  |        hogy amint engem a városon kívül visznek, amint a roppant
14 XIV  |         az udvaron belül marad.~A kívül állók fegyverei töltetlenek
15 XV   |           és hazafiúság érzelmein kívül még egy nagy oka volt a
16 XV   | fegyvereiket, s a szokott őrségen kívül vonuljanak vissza a laktanyába.~
17 XVI  |      feledve az irtóztató halálon kívül, rikácsolva kiabált az alant
18 XVI  |          az a koldus, aki a kapun kívül hálálkodik, nem cserélt
19 XVIII|       omlott be, s rést nyitott a kívül álló ostromlóknak, kik egyszerre