Fezejet

 1 Elo  |      tudományt még senkinek sem jutott eszébe tanulni. Az ember
 2 II   |       után, s amint azon helyre jutott, hol társa a kémény mellett
 3 III  |         kezéből a fegyvert, nem jutott eszébe, hogy a golyókat
 4 VII  |        csalva, ha osztályképpen jutott volna neki. Apró, epernyi
 5 VII  |    gyöngéden megcsókolá a közel jutott kezet; az asszonyka úgy
 6 VII  |       voltak szorítva, s az nem jutott eszébe, hogy azokat ki is
 7 VIII |   ágyamra, és először életemben jutott eszembe, hogy imádkozzam.
 8 VIII |    kedves kolléga uram. (Eszébe jutott, hogy az imént magyarul
 9 XI   |  látszott jönni.~Amint közelebb jutott a házhoz, úgy tetszék neki,
10 XI   |       közé… Azután ismét eszébe jutott, hogy miért jött, s nem
11 XI   |         utóbbi eszme csak akkor jutott eszébe Máriának, midőn Bodza
12 XII  |        feketülnek.~Ekkor valami jutott eszébe.~Hirtelen kimászott
13 XII  |     tűzvilág deríte fel.~Eszébe jutott, hogy az a nyílás is fölösleges
14 XV   | ijedtében, amint annak a végére jutott.~– Hatezer pár csizma!~Egy
15 XV   |      összetartó csomója kezembe jutott. Úgy jutottam hozzá, hogy
16 XVI  |    helyett félretett bosszúsága jutott eszébe.~– Te vad marha,
17 XVI  |        kárörömmel arcán –, hogy jutott a hóhér neje egy ilyen szende
18 XVII |       Eddig csak olyan formában jutott ki számára az alkalom, meglátni
19 XVIII|      parancsoló.~A borzas Hanák jutott egy szörnyű gondolathoz.~–