Fezejet

 1 II   |       még te is?!~– Nem hallád – rebegé ez – a halálmadárt?…~– Mit
 2 IV   | gondolkozik.~– Hívnak! hívnak! – rebegé a gyermek. – Fejetlen emberek. –
 3 VIII |        ez egynél?~– Volt. Igen – rebegé önkénytelen kényszerítve
 4 VIII |         lelkész? Lelkipásztor? – rebegé a bakó. Valóban egész külseje
 5 VIII |        Az isten irgalma is egy – rebegé utána a férfi.~– Ha ez irgalom
 6 VIII |          az ifjúnak, s szótlanul rebegé érthetlen áldása hangjait
 7 VIII |       velök.~Széphalmi szomorúan rebegé:~– Óh, uram, miért kínoz
 8 VIII |        Széphalmi alig hallhatóan rebegé:~– Honnan tudhatja ön ezt? (
 9 VIII |    egypár könny is.~– Köszönöm – rebegé az ismeretlen, s sietett
10 VIII |    melegen, elérzékenyült hangon rebegé:~– Isten legyen önnek segítsége.~
11 VIII |       piruló orcáját, és susogva rebegé:~– Egy nő, egy szerencsétlen
12 XII  |        te! Alszik apád?~– Igen – rebegé a lyánka.~– Kassáról vannak
13 XIII |   verődtek egymáshoz, sopánkodva rebegé, hogy ő nem gondolta, miszerint
14 XIV  |     önnek édesatyja.~– Hogyan? – rebegé az ifjú reszkető ajakkal. –
15 XIV  |        igen, neked, angyalának – rebegé a tábornok.~– Kegyelmeztél-e
16 XVI  |       édes atyámfiai, menjünk! – rebegé a bőrharang. – Ha Széphalmi
17 XVIII|  megmenteni vagy meghalni vele – rebegé elkeserülten.~A segédtiszt
18 XVIII|            Isten úgy akarhatja – rebegé az agg –, hogy egy óra múlva