Fezejet

 1 Elo  |    vesztegetve a folyamok vize, az emberi forró vér, beteg volt maga
 2 I    |            maga a mindent fürkésző emberi lélek?~Vagy tán van az emberben
 3 II   |       idétlen szöszös barkó.~Ez az emberi állat női ruhát viselt –
 4 II   |       szemei hunyva maradtak, arca emberi alakot kezde elsajátítani,
 5 II   |           még nem eléggé tiszta az emberi szív. Tán a buzgó hívő előtt
 6 VI   |          nem értette; féltudós, az emberi nem legveszedelmesebb osztályából.~
 7 VIII |             uram, embert, szívvel, emberi érzéssel megáldott lényt,
 8 IX   |      gyermekein; a bú és bánat, az emberi szenny és a bűn lassan megrontják
 9 X    | központtalan eszmék határozzák.~Az emberi ambíciónak ez a neme valóban
10 X    |            Sokat fel lehet róni az emberi gyöngeségnek, a míveletlen,
11 X    |         történetről”, akire minden emberi botlást olyan örömest át
12 X    |      Horácnál szebbet és nagyobbat emberi lantverő többé zengeni nem
13 XII  |     konyhába kiugrott. Nem volt az emberi hang, nem volt az érthető
14 XV   |     akképpen származván, hogy a mi emberi massánk ebben a comitivában (
15 XVI  |          hasonlított semmihez, ami emberi.~Halvány arc, minő a sírban
16 XVI  |          az ajtón keresztül. Semmi emberi nesz. Senkinek sincs oka
17 XVIII|         öreg Hétfalusynak nem volt emberi ereje ily munkához, doktor
18 XVIII|    parancsára sújtott legutolszor, emberi parancsra nem akart többé