Fezejet

 1 II  |                átlépett a túlsó felére… Csendesen, legkisebb nesz nélkül…~
 2 IV  |         reszketve állt föl fekhelyéről, csendesen, nehogy zörögni találjon,
 3 VI  |               magához térni nem bírt.~– Csendesen, barátim – szólt a rektor
 4 VIII|                holdfehér leányka; olyan csendesen, mintha félne zajt költeni;
 5 VIII|            szeméből.~– Ezen az éjszakán csendesen elaludtam, semmi sem háborított.
 6 VIII| mindenféleképpen megront; én pedig szép csendesen elővettem tejfőző gépemet,
 7 VIII|      megtalálták ezt az utat.~– Uram!~– Csendesen. A beteg nyüzsög. A gyógyszer
 8 VIII|             megállva az idegen előtt.~– Csendesen, uram, ön zavar engem. Pedig
 9 VIII|                 ön hozzá! Elhozom őt.~– Csendesen, uram. Maradjon ön fekve.
10 VIII|               szemeit az ifjúra, azután csendesen végigolvasá a levelet, akkor
11 IX  |                mert feleselni. Becsukta csendesen az ajtót, kikerülte az asszonyt,
12 XI  |            vonal volt az ég alján, mely csendesen egy sötét fátyollá bontakozott
13 XII |                 nyugalommal fejté ki, s csendesen kétfelé nyitá a tokot.~A
14 XV  |          tábornok nem állhatá meg, hogy csendesen el ne mosolyodjék e szerény
15 XVI |                utcákon gyülekezni, amik csendesen húzódnak a kastély felé.~
16 XVI |              népét, s több sikert vár a csendesen meglepő támadástól, ahol
17 XVI |            ajtót, és jöjj elő!~A népség csendesen várta, hogy mi fog történni.~
18 XVI |         kegyetlen ötletei által; a főúr csendesen beszélt hozzá is:~– Emlékezel-e