Fezejet

 1 III |  kísértet énekelne odakinn.~– Ah – nyögött félálmában felneszezve
 2 III | sietnek, mindjárt belefullad! Ah, istenem –, hogy vérzik
 3 III |        hogy vérzik a homloka… Ah…~A szögletben az apa térden
 4 III |  kiáltás, az égbe lőtt volna! Ah! Az életért imádkozónak
 5 VII |       bánni egy perc múlva.~– Ah, ah. Én ismertem egy embert,
 6 VII |   bánni egy perc múlva.~– Ah, ah. Én ismertem egy embert,
 7 VII | gyermekük van.~– Csak volt.~– Ah. Meghaltak?~– Borzasztó
 8 VIII|      én magam is az vagyok.~– Ah, persze. Ezekkel a fehér,
 9 VIII|     némber felelt:~– Böske.~– Ah, minek Böske? Ilyen durva
10 VIII|      igaztalanul öletett meg? Ah, ki mondja akkor azt, hogy
11 VIII|  mondák róla, hogy meghalt. – Ah, hogy megszorítá a beteg
12 VIII|       Csitt, uram! Az égre…~– Ah, mint ver sebesebben az
13 XI  |   rendszert hozni az egészbe. Ah, ti ebben mind újoncok vagytok,
14 XII |     keresztül lejuthatna oda.~Ah, mi jó hűs lehet ott. A
15 XII |     életadó, friss levegővel. Ah, szinte megittasult tőle!~
16 XIV |  Legelső volt tulajdon nőm.~– Ah, tábornok úr. Ez a tudat
17 XIV |       öröm hangján az ifjú. – Ah, ez megvigasztal.~– Ez önre
18 XVI | ártatlan még, mint az angyal. Ah, ugye, sírsz már! De vért