Fezejet

 1 I    |               szüntelen itta a vizet. Végre úgy elerőtlenedett, hogy
 2 VI   |           embereket pártolja a fátum.~Végre is beletévedt az erdőbe,
 3 VI   |              Tüzes vasat ide – ordítá végre egy elmérgedt hang, s rögtön
 4 VII  |               iskolából kicsaptak, ha végre nagy, anyai sírás-rívás
 5 VIII |            feneketlen tengerbe alá, s végre saját ordításomat sem hallottam
 6 VIII |             trombitaszót sem hallja.” Végre elkészültek vele, kitöltötték
 7 XI   |              végighömpölygő felhőket; végre csak annyira látszott már
 8 XI   | igazítanivalót talált a lószerszámon; végre előállt az indítvánnyal:~–
 9 XII  |          fölfelé nem lehet menekülni!~Végre kétségbeestében elkezdé
10 XIII |               azután tőle mindenfelé; végre hevenyében összekapargált
11 XV   |            egymást taszigálták előre; végre egy elkiáltá magát~– Itt
12 XV   |              nem akarnak idetartozni.~Végre Mátyás mester nekitámasztotta
13 XVI  |       kezemből.~– Tehát siess; hajtsd végre!~A bőrharang olyan jó ember
14 XVI  |            válogatott magasztalással, végre maga ragadott egy fejszét,
15 XVI  |          felnyíltak a szempillák, míg végre fájdalmasan lecsukódtak
16 XVII |     köszönetlen buzgósága miatt. Ahol végre egy szűk patakhídon kellett
17 XVIII|      beszaladgálva az egész kastélyt, végre ráakadtak a bezárt ajtóra,