Fezejet

 1 Elo  |      miért sírt. Emlékében marad ugyan a fájdalom, melynek tövise
 2 III  |   kezemből a száraz kenyeret is. Ugyan meghíztál tőle! De panaszos
 3 IV   |         vannak nőve. Jótét volna ugyan rá nézve a halál. S tán
 4 VI   |    idegen országban.~Előtte volt ugyan az országút, s a faluja
 5 VII  |           félek ám én kendtül.~– Ugyan mér nem ül le, katona bácsi,
 6 VII  |          volna félni.~A hadfinak ugyan nem volt szabad megmozdítani
 7 VII  |        dörzsölve orcáját.~– Maga ugyan rossz ember, ordinánc bácsi.
 8 VIII |        is van. Az ifjú Széphalmi ugyan fennjár, de olyan, mint
 9 VIII |         a szenvedő nyugalmát.~Ha ugyan nyugalomnak lehet azt nevezni.~
10 XI   |    csoportnak.~Könnyű lett volna ugyan e sötétség közepette egy
11 XII  |          ég felé.~Nagy sok időre ugyan, midőn már egymást ölelték
12 XIII |     kedves bíró uram, komámuram. Ugyan jó, hogy kegyelmed is itt
13 XV   |      mint a kalapokat. Itt-amott ugyan kaszák és vasvillák is álltak
14 XV   |    kaszák és vasvillák is álltak ugyan ki a tömegből, de az emberek
15 XVI  | ingerkedés nehezen esett neki.~– Ugyan, ne háborogjatok most.~Iván
16 XVI  |    tragikomikus jelenet alatt.~– Ugyan, miért nem fogjátok meg
17 XVIII|          még sírt is ásson, arra ugyan nem fogják kényszeríthetni.~