Fezejet

 1 II   |       Mindjárt. Ott az asztal. – S tovább főzött, és rakta a tüzet,
 2 II   |         nem állhatta a kegyességit tovább; ebéd előtt fél óráig olvasott
 3 II   |           megcsókolá ősz fejét, és tovább olvasott.~A vénember sírt
 4 V    |           mutatta, hogy ne szóljon tovább.~– Nem jöttem tőled kérni
 5 VIII |           úgysem bocsátanám önt ma tovább.~– Üljön mellém!~Az öreg
 6 VIII |         mit csinálnak az asszonyok tovább; a serpenyő tartalma főtt,
 7 VIII |            jámbor férfi; hivatásom tovább siettet. Vannak-e önnek
 8 VIII |        előtt lehetetlen a tettetés tovább; amint szemei Kornéliáéval
 9 X    | visszafordult a falu felé, olvasva tovább Horác örökszép verseit;
10 XII  |         lángok tarka beszéde volt?~Tovább ásott – ásott, ásott.~Az
11 XVI  |    Kegyelem! Segítsetek! Nem bírom tovább! – hörgött odafenn Iván;
12 XVII |          mérgezéssel, nem tűrhette tovább a hallgatást, kirúgta a
13 XVIII|            csapat hallgatva vonult tovább.~Pár óra múlva az útféli
14 XVIII|         szállítsák a kis csapattal tovább. Ott legnagyobb biztosságban
15 XVIII|    egymástól sírva – szólt az öreg tovább. – Tegyünk úgy, mint akik
16 XVIII|        elfogy, az elveszett.~Mária tovább bírta védeni az ablakot,
17 XVIII|    erőfeszítését a döngetett ajtót tovább fenntartani.~Mária meghallá