Fezejet

 1 II   |           bosszantani, tudja, hogy sohasem szívelhettem semmit, ami
 2 II   |           embert megölni, ki engem sohasem bántott, ki nekem semmit
 3 VI   |        bort rendkívül szerette, és sohasem tudá, hogy mikor van délelőtt,
 4 VI   |    majorsági földnek, a templommal sohasem gondolt, a papot egyszer
 5 VI   | csapásairól, a döghalálról, hiszen sohasem volt olyan jó termés, mint
 6 VII  |          tettem okait, úgy hiszem, sohasem tudta meg senki.~– Azt mondták,
 7 VIII |         ismeri maga a gazdát?~– Én sohasem láttam, hanem azért jól
 8 VIII |            az emberben. Én például sohasem fogadnék meg olyan embert,
 9 VIII |      senkit, semmit mást a földön. Sohasem kutattam, ki gyermeke lehetett,
10 VIII |        szólt az idegenhez – én még sohasem éreztem magamat úgy, miként
11 VIII |           az apa emiatt, kiátkozá, sohasem bocsátá maga elé többet.
12 VIII |       titok az enyim marad, s önök sohasem fogják megtudni, a leányka
13 X    |          legelső keserű benyomások sohasem múltak el lelkéből. A sors
14 X    |           számára rendelt épületet sohasem javíttatá ki; hanem elnézte,
15 XIII |            s megragadják a kezeit. Sohasem látta ez arcokat, nem e
16 XVI  |         kettő, három.”~A hármasnál sohasem ment odább. Tehát minden
17 XVIII|            A magányos, elégett lak sohasem épült fel többé; az úri