Fezejet

 1 V    |       csodálkozva kiálta:~– Maga az, Imre úrfi? Istenem, istenem! –
 2 V    |              egy káplár kíséretében.~Imre visszatekinte a zajra. Egy
 3 V    |              halni akar! – rikoltott Imre a düh elszánt csatahangján,
 4 XVIII|             megásott sírok~Hétfalusy Imre sietve érkezett meg a tábornok
 5 XVIII|              lesz-e másfelé szükség.~Imre nem is mulasztott több időt
 6 XVIII|          jönni; csaknem elbukott, ha Imre kantárjába nem fogózik.~
 7 XVIII|              kantárjába nem fogózik.~Imre megismerte benne a jámbor
 8 XVIII|         Széphalmi is kézre kerültek.~Imre elfulladt az iszonyattól.~–
 9 XVIII|          merész csapás után, mellyel Imre a leghatalmasabb pórlegény
10 XVIII|           állapotban volt.~Hétfalusy Imre ölében vitte atyját – most
11 XVIII|     védelmére Mária állt, az ajtóéra Imre. Az orvos ezalatt hivatalához
12 XVIII| visszhangzott a boltozatok között.~– Imre! – szólt az öreg nemes fiához. –
13 XVIII|             le az égből mentségemre?~Imre tétovázva tekinte Máriára.
14 XVIII|              védeni az ablakot, mint Imre az ajtót; egyszerre az egyik
15 XVIII|          fenntartani.~Mária meghallá Imre rémületkiáltását, s azon
16 XVIII|         hintót lóháton ülve kísérték Imre és Mária a székvárosig.
17 XVIII|          hétfalvi családi sírboltba.~Imre nem maradt azontúl e vidéken.~