Fezejet

 1 II  |                bírta erős, dörgő hangját annyira lágyítani, hogy suttogássá
 2 VI  |          mozdultak a huszonöt bot alatt. Annyira ki voltak készítve.~Az iskolaház
 3 VI  |                komondor farkát.~Ez pedig annyira meg volt lepetve, hogy magát
 4 VII |        emberszólást.~– Hallgatok.~– Néha annyira mentek bizarr eszméi, hogy
 5 VIII|         nyugalomra térni.~– Biz, ifj’úr, annyira utálja az a mesterségét,
 6 VIII|             kezeivel az ifjú karját, míg annyira fel bírt azon kapaszkodni,
 7 VIII|             furcsa kívánságot, ami annak annyira megtetszik, hogy engedelmet
 8 X   |                 elszámlált népek nyelvei annyira el vannak halmozva szláv
 9 X   |                 erejéből megszoríta, nem annyira barátsága szilárd voltát,
10 XI  | elhatározottsággal, mely a lengyel nőket annyira jellemzi, nyomrul nyomra
11 XI  |            mérget a pálinkába? Mi?~Mária annyira meg volt lepetve, hogy nem
12 XI  |      végighömpölygő felhőket; végre csak annyira látszott már meg, mint egy
13 XIII|                  de a sok köszöngetésben annyira meggörbült már a háta, s
14 XIII|                   s a sok lótás-futásban annyira előrement a feje, hogy aki
15 XIV |               legelsők között. Jobbágyai annyira gyűlölték mindig, amennyire
16 XIV |            hangjaitól gyönge szívű ember annyira megretten: nem tudva, tűz
17 XVI |                 Nem iszonyodott senkitől annyira, mint őtőle.~A némber mosolyogva