Fezejet
1 Elo | kétségbeesésitől, de azt nem tanulja meg, hogy ezekben isten keze
2 Elo | fájdalom többé.~Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok
3 Elo | nagyobbszerű katasztrófjait meg szokta előre jóslani a természet
4 Elo | világít, s madarak jelennek meg távol tartományokból, minőket
5 Elo | fűbe, minden gyümölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok
6 I | született! – Jaj annak, aki meg nem halt! –~Az isten keze
7 I | Halál! Halál!~Ki nyitja meg száját a halálmadárnak,
8 I | miért kapar; ki számára ásta meg azt; ki tanítá meg rá, hogy
9 I | ásta meg azt; ki tanítá meg rá, hogy valakinek sírra
10 I | elveszté, új világ nyílik meg előtte, s míg a múltakat
11 I | agyveleje akkor rendült meg. Némelyek szerint az volt
12 I | mert nemegyszer jövendölte meg egyiknek vagy másiknak halála
13 I | vagy a korcsmában verték meg.~Gyakran órákig eljajgatott
14 I | csodálatos volt, mint szűnt meg üldözni egyik állat a másikat.~
15 II | talán szeretett, s kit meg kellett ölnie, mert a törvény
16 II | parancsolá. Nem fagyott-e meg, nem maradt-e örökké mereven,
17 II | távozik? Van-e, ki azon kezet meg tudja csókolni, mely mindig
18 II | Van-e, ki azon szomorú házat meg tudja vele osztani, mely
19 II | mintha fekete zászló lebbenne meg. Egy-egy fekete holló az,
20 II | előle, csak a hollók ismerik meg benne gazdájukat. Ezek az
21 II | édes körösztapád az ördög, meg magam, la.~Ez ismerős hangra
22 II | észrevetetni.~– Itthon a gazda meg az asszony, Mekipiros? –
23 II | gazda énekel, a gazdasszony meg táncol – felelé a félember
24 II | állatian röhögve.~– Mondd meg nekik, hogy megjöttünk;
25 II | héten három legény szökött meg tőle, mert nem állhatta
26 II | visszhangzó dörgése, szólalt meg ez embertelen gúnykacaj
27 II | mozdult, az alvó sóhajtását meg lehete hallani.~Ilyenkor
28 II | vagy az ajtót zörrenti meg a szél, mintha valaki rázná
29 II | buzgó hívő előtt jelenhet meg ily kép, midőn lelkét testéből
30 II | élet olyan szép. És énnekem meg kellett őket ölnöm. Meggyilkoltam –
31 II | istent tanúbizonyságul – meg kelle halnia. – Mely nap
32 II | vesztettek mindent! Hasztalan, meg kellett halnia. Mikor leült
33 II | és azt mondá: „Fáj, hogy meg kell halnom, mert ártatlan
34 II | gyermeket fejetlenített meg, kit apagyilkolásért elítéltek;
35 II | az apját is én gyilkoltam meg, s a kést ágyába rejtém
36 II | fa alá menekültek, hogy meg ne ázzanak, ott a villám
37 II | kerül senkit. – Csókolj meg, és eredj alunni!~A nagy,
38 II | suttogott a férfi. – Valaki meg találja hallani.~– Eh, aluszik
39 II | szérűikre, mert az urak meg akarják őket mérgezni. Ha
40 II | ember elesett, de nem halt meg. A fiú pedig megszökött
41 II | azt lerombolja, s ezzel meg van kezdve a lázadás.~–
42 II | vagy, Iván, hadd öleljelek meg…~Az ifjú minden ízében reszketve
43 II | után kétségbeesetten adja meg magát, lefekszik, behunyja
44 II | De ez nem eshetett volna meg zaj nélkül. S neki mindenáron
45 III | sötétben. – Menjenek ki, nézzék meg!…~– Nincs senki ott kinn,
46 III | ajtón. Engemet keresnek. Meg akarnak ölni. A kis Emmát
47 III | halálmadár ránézett, és meg sem mozdult. Benjámin kábultan
48 III | hozzád. Engem nem ölhet meg senki. A halál itt felejtett
49 III | földeiden hogy osztoznak meg idegen emberek. – Eredj
50 III | nem sír, Emma nem mondja meg mamának…”~– Óh, kedves kisleányom!~–
51 III | csak a te családod érdemelt meg; testvérgyilkos már négyesztendős
52 III | azt hiszik, hogy én öltem meg. Néhol egy-egy rongy akadt
53 III | rózsaszínű ruhácskájából, meg egy kis, piros, aranypillangós
54 III | meglenne. Vén ember tán meg tudna élni e lelki ráksebbel,
55 III | ráksebbel, de a gyermeket meg fogja az emészteni. Óh,
56 III | küszködését látni, állj meg ágya előtt, mikor kívüled
57 III | kis Emma nem sír!” – és ő meg fog halni.~– Mint fogja
58 IV | változatai alatt egy férfiszív is meg tudott volna szakadni.~Mit
59 IV | mérget vesz be, iszonyúan hal meg, egyenként szakadnak el
60 IV | tébolyodottul!~Jót tenne vele, ki meg tudná ölni…~Fogja-e isten
61 IV | asszony!~Csoda, hogy ő is meg nem tébolyodik. Már sírni
62 V | halottat bámulni, hadd tanulja meg róla, hogy a halál a nagy
63 V | Sáros volt, és egészen át meg átázott; az éjt, azt a fergetegest,
64 V | vén szolga megijedve állt meg. Először nem akart hinni
65 V | halott van benne.~– Ki holt meg?~– Ágnes asszony és a kis
66 V | hogy nyájas legyen hozzám. Meg akarom neki mondani, hogy
67 V | bitófától megmentsen. – Mutasd meg, hol van apám!~– Csak menjen,
68 V | kínjait elbeszélje; tőle ez is meg volt tagadva. Ott térdelt
69 VI | ápoló kezei alá kerülve, meg sem mozdultak a huszonöt
70 VI | kezdett kukorítani, akkor tért meg rendesen tisztes Kordé Mihály
71 VI | iskolaház még mindig nem szökött meg előle, lecammogott, fogott
72 VI | egy nagy darab katekizmust meg valamiféle Hübnert, hogy
73 VI | aztán hétfőn reggel a képe meg volt karmolva, vagy a feje
74 VI | aludtak keresztyéni módon.~De meg is látszott rajtuk a fölséges
75 VI | tudott, ki legtöbb pálinkát meg tudott vedelni egy hajtókában,
76 VI | hallott, mind megtanulta, de meg nem értette; féltudós, az
77 VI | farkát.~Ez pedig annyira meg volt lepetve, hogy magát
78 VI | nemcsak látni, de egyszersmind meg is akarná harapni a betűket.~„
79 VI | kutyának dobtam, és nem ette meg.~– Hát a papok miért prédikálnak
80 VI | az utcákon, mint szöktek meg a földesúr gabonatárából,
81 VI | ni – ordítá egy fülelő –, meg van mérgezve a gabona a
82 VI | magazinumban.~(Ott gebedj meg – ordítá magában a kántor –,
83 VI | forrójában pofáztál belőle.)~– Meg vagyunk mérgezve, megettük
84 VI | háznál.~– Az urak gyilkolták meg azokat is!~– Úgy van! Mi
85 VI | fickót; egyik a haját cibálta meg, másik a fülén rántott egyet,
86 VI | felelt.~– Fiam, gondold meg, hogy mi neked bántásodra
87 VI | keresztbe vetett karokkal állt meg a fiú előtt… – Fiú… Tudod-e,
88 VI | hóhérlegény? Tudod-e, hogy én meg szoktam embert és állatot
89 VI | szoktam felelni, s fagyjon meg a koponyádban a velő, ha
90 VI | akadna ember, aki ha ránézne, meg találná szánni. Tegyétek
91 VII | mulatságok nem történhetnek meg nála nélkül, s az utcákon
92 VII | labdával, bigefával, még csak meg sem szidja őket, labdájokat
93 VII | szigorú, hibát el nem néző, meg nem bocsátó, kérlelhetlen
94 VII | tábornok a vétkes katonákat meg is vesszőztette, és nem
95 VII | a hadsorban nem ismerte meg az embereket, hogy „ez a
96 VII | ez a komámuram fia, az meg a tiszttartómé”. Itt csak
97 VII | más, ha a szíve szakadt is meg a nagyságos mamának, mikor
98 VII | mondák el neki, hogy ez meg emez úrficska halálos betegen
99 VII | fekszik a kórházban, engedje meg, hadd vitessék haza, vagy
100 VII | tiszten sérelem esett, annak meg kellett verekednie, vagy
101 VII | helyét oly keményen állotta meg, mintha igazán vasból lett
102 VII | szétzavart hadtestét menté meg a diadalmas ellen üldözése
103 VII | már nem mai gyerek. Álla meg van támasztva erősen a kemény
104 VII | levél; semmi íz sem moccanik meg rajta, sarkai egymáshoz
105 VII | a nyaka akkor sem mozdul meg.~Járnak pedig a szemei félre
106 VII | bácsi, no? Itt a szék, ni. – Meg is törülte a széket kötényével
107 VII | fel-felnézve rá, ha nem ijeszti-e meg, s aközben kíváncsian nézegette
108 VII | azt, nem is nőttem volna meg különben ilyen nagyra.~–
109 VII | még csak azt sem mondta meg, hogy mikor lesz hát vesszőzés?~–
110 VII | Talán éppen kegyelmed lövi meg?~– Az bizony meglehet, húgám.~–
111 VII | bizonyosan hajnalban történik meg; bárcsak el ne aludnák az
112 VII | vajon mit véthetett? Hátha meg találnak neki kegyelmezni?
113 VII | fia volna, sem kegyelmezne meg neki, aki vétett; mert az „
114 VII | amikkel egy tízéves gyermek is meg volna csalva, ha osztályképpen
115 VII | vele. Ez tudomány. Aztán én meg is esküdtem a pap előtt,
116 VII | kedves, engemet ön tanított meg arra, hogy én önmagamat
117 VII | Vértessy tábornok ilyen meg amolyan ember, én csak hallgattam
118 VII | szegélyű, fehér ruhában jelent meg, fején mirtuszkoszorúval,
119 VII | hogy ne tegye azt; igen meg fogná bánni egy perc múlva.~–
120 VII | úgy hiszem, sohasem tudta meg senki.~– Azt mondták, hogy
121 VII | kedvesét, én teneked soha meg nem mondom, mert az a te
122 VII | hallanom.~– Pedig nagyon hamar meg fogja ön tudni; a szerencsétlen
123 VII | koporsóban feküdtek, jelent meg az apai háznál.~– Akkor
124 VII | történt így.~– Azt mondom. Én meg vagyok abban nyugodva, hogy
125 VII | abban nyugodva, hogy te meg fogod őt menteni.~– Én? –
126 VII | testvérem volna, sem menthetném meg ily balhelyzetben.~– Testvéredet
127 VII | Testvéredet nem; de ezt igen. Én meg vagyok abban nyugodva, hogy
128 VII | nyugodva, hogy te addig meg nem nyugszol, amíg a szerencsétlen
129 VIII | magát engedelmeskedni.~– Te meg, barátom, terítsd le addig
130 VIII | például sohasem fogadnék meg olyan embert, aki valami
131 VIII | ég felé.~– Nem ugratták meg azután?~– De biz egyszer
132 VIII | magyar fiú volt, akinek meg is ígértem, hogy megjelenek
133 VIII | vagy a lőport nedvesítette meg. Nem érzi magát biztosságban
134 VIII | Kedves leánykám – szólítá őt meg az idegen, nyájas, szeretetteli
135 VIII | leányát Erzsunak hívják meg Böskének; úri kisasszonyok
136 VIII | Hanem eredj be, és mondd meg az apádnak, hogy egy úr
137 VIII | hányt-vetett fej szelíden hajolt meg; a vékony ajkakon, a fátyolozott
138 VIII | ér. Ugyanaz a féreg ölte meg az egyiket, amely a másikat
139 VIII | be a földet, ki mentené meg az ítélettől mindazokat,
140 VIII | kivégzett nem érdemelte-e meg büntetését? Nem volt-e gonoszabb
141 VIII | utas véres tetemeit lelék meg. Ez volt az isten ítélete!~
142 VIII | aki igaztalanul öletett meg? Ah, ki mondja akkor azt,
143 VIII | minő sorstól őrizte őt meg az ég e csapással? Nem lett
144 VIII | Erre csak az felelhet, ki a meg nem történt jövendőket tudja.
145 VIII | lyánkához fordulva, őt szólítá meg nyájas, bizalomgerjesztő
146 VIII | férfi nagyot sóhajtva pihent meg, mintha szétágazó eszméi
147 VIII | egyiket, ki a másikat leli meg benne. Újra kerülgettek
148 VIII | Valami folytonos zúgás lepte meg füleimet, mely örökös kábultságban
149 VIII | ő énnekem. Senki kezéből meg nem enném a főtt ételt,
150 VIII | ifjú érzékenyen szorítá meg az öreg kezét, s indulatáruló
151 VIII | főkötőt.~A bakó egy percig meg volt lepetve, azután hirtelen
152 VIII | pisztolyt tartott az orra elé.~– Meg ne moccanj, semmirevaló;
153 VIII | delejjel gyógyít. Engedje meg neki, hogy kísérletet tegyen
154 VIII | meggyógyul tőle. Ám próbálják meg.~Nem állhatá meg, hogy mégis
155 VIII | próbálják meg.~Nem állhatá meg, hogy mégis ki ne menjen,
156 VIII | ezt a franciát.~A doktor meg akarta neki mutatni, hogy
157 VIII | Az én rendszerem önt is meg tudná gyógyítani.~Széphalmi
158 VIII | mondá leányának, hogy ha ez meg nem öli gyermekét, meg fogja
159 VIII | ez meg nem öli gyermekét, meg fogja ő ölni mind a kettőt!
160 VIII | ember erőszakosan ragadá meg reszkető kezeivel az ifjú
161 VIII | Maradjon ön fekve. Gondolja meg, hogy én orvosa vagyok,
162 VIII | én láthassam; ne mondja meg neki, hogy én vagyok az
163 VIII | Azt majd egyszer – talán – meg fogom mondani.~Az öreg megfogta
164 VIII | Csinos, udvarias ifjú áll meg előtte, bátran köszönti
165 VIII | hadd lássuk, nem olvad-e meg a vas is?~A tábornok merően
166 VIII | valamit, ami által ez embert meg lehet menteni. Találjon
167 IX | beszélni; kitől nem tanítottak meg bennünket félni, pedig reményeivel
168 IX | felett, csak néha rázkodik meg futó borzadállyal, megrendítve
169 IX | nevezett senki, jelennek meg a rémült népek között, az
170 IX | bizonyossággal, hogy mikor öregedtem meg), nem sok osztályom volt
171 IX | kámfort akasztott, amiről meg voltunk győződve, hogy sokat
172 IX | szófogadó gyermekek voltunk, s meg nem szegtük tilalmát. Pedig
173 IX | hogy aki nem fél, nem hal meg; felmetszé előttünk a szép
174 IX | aranybélű dinnyét, s jóízűn evé meg; lám, őneki nem árt, mert
175 IX | másutt nem eléglette az meg könnyekkel hímezni gyászpalástját;
176 IX | bölcsei, bírák, népiskolárok meg voltak bízatva, hogy magyarázzák
177 IX | bízatva, hogy magyarázzák meg a tudatlan népnek a nyílt
178 IX | epemirigy. Következőleg engemet meg ne haragítsatok. Vagyon
179 IX | érdemes néptanítóra, mert meg kellett, utasítás szerint,
180 IX | pedig maga is most ismerte meg először a pátens betűiből.~–
181 IX | aminek a színe olyan – meg nem határozható színű; készítik
182 IX | billegetése azt jelenté, hogy meg akar szólalni.~– No, mi
183 IX | fel, Klimpa Guszti! Felelj meg ennek a nebulónak, miről
184 IX | nagy igyekezetben, ahogy meg akart felelni.~– No, hát
185 IX | látta, hogy nem az lőtte meg.~A megcsapott fiú bömbölése
186 IX | ha jól éltünk, jól halunk meg. A haláltól nincs mit félni
187 IX | már, csak ő maradt ott, meg a borzas Hanák, a harangozó.~
188 X | tömege csak ritka évben jelen meg, és ritka földön, meleg
189 X | sincsen jó föld.~Ki értse meg e határozatlan ábrándokat?
190 X | házánál, az erdőkerülőnél, meg a külső pincékben, s biztatá
191 X | értelmesebbek azzal nyugtaták meg a suttogókat, hogy ez nem
192 X | akarják elveszteni a népet.~Meg vannak vesztegetve az orvosok,
193 X | kell őket, hogy ők indítsák meg; holmi apró falu kezdése
194 X | bölcs mondatokra. Bodza meg fogja érdemelni a tollbokrétát
195 X | telkét. Hétfalusy vette azt meg potom pénzen, s még a pör
196 X | amiket nem örömest tesz meg az ember maga, de amiknek
197 X | ember maga, de amiknek mégis meg kell történniök. Értesz-e?~–
198 X | görcs.~– Talán már te is meg vagy mérgezve, Iván.~– Óh,
199 XI | hadapródot Galíciában ismeré meg, s a viszony, mely közöttük
200 XI | kényszeríté, gyászosan zavarta azt meg; de meg nem szakítá, mert
201 XI | gyászosan zavarta azt meg; de meg nem szakítá, mert Mária
202 XI | ismerni, lehetetlen, hogy meg ne rendítse a tábornok szívét,
203 XI | hogy fiával ajándékozza őt meg.~A kedves összeesküvők olyan
204 XI | pálinkába? Mi?~Mária annyira meg volt lepetve, hogy nem tudott
205 XI | van árulva minden. Valld meg, zsidó, hogy méreg van a
206 XI | hordóban volt, mintha mindenki meg akarna győződni felőle:
207 XI | Hétfalusy család ellen. Meg kelle tudnia, mi az, és
208 XI | mit akar?~– Azt nem mondom meg minden bolondnak. Elébb
209 XI | azokat.~– Romulus nem halt meg, Romulus most is él – szólt
210 XI | lett.~Bodza hevesen ragadá meg kezét.~– És egykor újra
211 XI | kezét.~– És egykor újra meg fog jelenni, ugye?~Mária
212 XI | mester még forróbban szorítá meg Mária kezét.~– Mi a te neved,
213 XI | boruljon. Ez a szikra már meg van gyújtva.~– Mi módon?~–
214 XI | jobbágyaikat tömegestül meg akarják mérgezni. Mária
215 XI | papírt keresett elő; egészen meg volt hunyászkodva magánál
216 XI | pártunkat. Ne szabaduljon meg senki, aki nyírott hajat
217 XI | Bodza Tamás pironkodva vallá meg, hogy bizony arra nem is
218 XI | elöljáróínak, melyben hagyd meg nekik, hogy négy-négy ezer
219 XI | egyetértés tekintetéből tudd meg, hogy miért hívnak engemet
220 XI | kezdett jeladás semmisítette meg; ha egy fél napot, csak
221 XI | sikerül. A sietség buktatott meg bennünket. Nehogy ezúttal
222 XI | szabály; csodálom, hogy eddig meg nem tanultad.~Bodza Tamás
223 XI | torzon, hogy lehetetlen volt meg nem tetszenie.~– Te jössz
224 XI | csak annyira látszott már meg, mint egy nagy vereslő csillag
225 XI | proklamáckit; elfogjuk a katonákat meg a nagy urakat; hozunk puskát,
226 XI | hozunk puskát, lőport, meg pénzt sokat! Ez a kurér!~
227 XI | szándékot. Egy vigyorgó kaszás meg is szorítá Mária kezét kérges
228 XI | esni.~– Szállj le, szorítsd meg!~A fickó leszállt, de annyi
229 XI | generálist, elvinni az ágyúkat, meg elfoglalni a kaszárnyát?~–
230 XI | borzas Hanák nem állhatta meg, miszerint ne imádkozzék
231 XII | ordításra egyszerre száz meg száz férfihang gúnyos süvöltése
232 XII | percre megdöbbenve állt meg. Mi lehet ez? Rablók, nejével
233 XII | kanócot bele! Hadd égjen meg a maga vermében!~Ezt Zudár
234 XII | ostromlói:~– Ütheted már!~– Sülj meg, vén medve, a magad barlangjában!~
235 XII | hasadékokon keresztül. Ezer meg ezer hang pörölt, civódott
236 XII | szobában. A mestergerenda már meg volt hajolva középen a hőségtől,
237 XIII | hírül vitte, hogy ki halt meg ma, mikor temetik, kin van
238 XIII | forspontra menni, ki nem adta még meg a papbért, ki tartozik a
239 XIII | beszélték, a templomajtóban meg amazt; a heti vásáros szekerek
240 XIII | kastélyba; útközben nem állhatta meg, hogy minden szemközt találkozónak
241 XIII | az ő rovására történtek meg.~– Csókolom kezeit, nagyságos
242 XIII | ajtóban. – Csókolom kezeit (meg is csókolta igazán). Jaj,
243 XIII | port. Egészen a mellemre meg a torkomra szállott… Óh,
244 XIII | ilyenkor délután a bort, azután meg hogy már voltaképpen volt
245 XIII | ezt a rettentő melegséget, meg ezt az irtózatos port, hogy
246 XIII | ott ültek már a Spletykó meg a Hamza esküdtek, meg még
247 XIII | Spletykó meg a Hamza esküdtek, meg még egypár paraszt, akik
248 XIII | veszi be a természetem, meg aztán délután is volt, akkor
249 XIII | támad: „Úgy-é? Ugye kend is meg van már tanítva, hogy miből
250 XIII | körültekingetve, ha nem látta-e meg valaki, kiosont a tornácból,
251 XIII | is itt van. Hát a Hamza meg a Spletykó merre vannak?~
252 XIII | is belőle. Most érkezett meg a doktor; a vármegye küldte
253 XIII | méreggel, hogy azt itassa meg velünk. Kezemben volt a
254 XIII | a mi fejünket fájdítja ő meg azzal.~– Igaz ez? – kérdezé
255 XIII | eltakarítsák, hogy valami állat meg ne egye, mert mindjárt elveszne
256 XIII | haragudjék, az isten áldja meg. Nem akarom én a földesuramat
257 XIII | agyonveretni. Az isten őrizzen meg attól.~– Hát kit?~– Nem
258 XIII | felháborodik tőle, de a beteget meg kigyógyítja. Hisz ezt tudja
259 XIII | ő mondott; nem gondolta meg, hogy mit beszél.~– No,
260 XIV | pedig még senki sem halt meg.~A szegény bűnösre kimondták
261 XIV | kimondták a kemény ítéletet: meg kell neki halni. Fejére
262 XIV | szerelemféltésből.~– Tehát nem halt meg?– kiálta fel öröm hangján
263 XIV | hozzám, miket a szél ütött meg. Tudja ön, mit jelent az?
264 XIV | kézen.~– És most engedje meg, tábornok úr, hogy egy igen
265 XIV | azt hitte, hogy az ifjú meg van zavarodva.~Ez vette
266 XIV | mosolyt, s kétségbeesve ragadá meg láncos kezeivel annak kezét,
267 XIV | erőszakosan kiálta:~– Tábornok úr! Meg akarják gyilkolni atyámat!
268 XIV | megmozdítására. És ha mégis meg találna mozdulni valaki,
269 XIV | polgárok erőszakkal támadhatnák meg őt, és kényszeríthetnék,
270 XIV | halálos tusáját! Óh, szánj meg engem, férjem. Légy irgalommal
271 XIV | isten!~Vértessy lelkében meg volt rendülve. Az orvos
272 XIV | férfiszóval monda neki:~– Meg fogom őt menteni.~A hölgy
273 XV | hogyan és miképpen. Ezt én meg nem mondhatom, nem akarván
274 XV | rejtélyes lengyelét ismeré meg a lovagban, kiben gyanút
275 XV | bizalommal tiszteltetnek meg, hogy a főhadiszállás számára
276 XV | Mátyás mester, Csihos mester meg az oroszlánpék hűlt pofákkal
277 XV | A tábornok nem állhatá meg, hogy csendesen el ne mosolyodjék
278 XV | faluban tört ki. Ez éjjel meg fogják rohanni a hétfalusi
279 XV | urat és cselédet megölnek. Meg kell őket ölniök, hogy a
280 XV | cselekedjék? azt önnek súgja meg szíve. Ön családját megy
281 XV | végrehajtani ön felett, legyen meg akarata; ha élve tér ön
282 XV | Vértessy. – Ez ifjú bizonyosan meg volt zavarodva, midőn barátját
283 XV | kezeit szorongatva százszor meg százszor forró ajkaihoz.~
284 XVI | ijesztő szavával szólaljon meg a háztetőn, odaülve a nyikorgó
285 XVI | futottak előle, hogy őket is meg ne gyújtsa.~A sötétben rendetlen
286 XVI | bástyáin, s álmaikban lepik meg a gyanútlan őrséget.~A hóhér
287 XVI | hatalomra.~Az első siker nyeri meg a tömegek szívét; ezt biztosítani
288 XVI | Ivántól.~– Nem, öreg, nem.~– Meg az ifjú nagyságos urat sem.~–
289 XVI | hosszú, éles kés villant meg kezei között, amint végigpengeté,
290 XVI | tanító, egy hóhérlegény meg egy jó menyecske! Hová mentek
291 XVI | kigondolva.~Amint a kötél meg volt erősítve a csatorna
292 XVI | Maga árul el a gyáva. Vessz meg, ha élni nem tudsz!~– Cudar! –
293 XVI | fel onnan többet. Még csak meg sem mozdultak utána, mint
294 XVI | Ugyan, miért nem fogjátok meg többen? Hiszen azt akarja,
295 XVI | távozol, rajta halhatsz meg. S egy puska csöve villant
296 XVI | nőstényfarkasra, hogy gyilkolja meg, vagy nevelje kölykének:
297 XVI | alakját fényesen világítá meg a fáklya, mit a gyermek
298 XVI | fegyvert kezeitekből, mert az meg nem véd titeket többé! Valami
299 XVI | hogy kinek a szívében áll meg ez a kés legelőször?~Mintha
300 XVI | gondolat, hogy neki itt meg kell halni.~– Térdepelj
301 XVI | kezeimbe adta őket. Tudjátok meg, és tudja meg az egész világ,
302 XVI | Tudjátok meg, és tudja meg az egész világ, hogy e büszke
303 XVI | akit az isten haragja ütött meg testvérgyilkos gyermekével
304 XVI | köszönet érte? Az, hogy most meg akarnak ölni mindnyájunkat
305 XVI | kibeszélem azokat; tudja meg minden ember. Ez a leány
306 XVI | fogja bántani.~– Esküdjetek meg, hogy nem bántjátok azt
307 XVI | Akkor leteszem. Esküdjetek meg, hogy nem fogjátok bántani
308 XVI | Ez a némber esküdjék meg arra. Ez maga – szólt Hétfalusy
309 XVI | hajszálaidból egy se görbüljön meg?~– Viseljen rájuk gondot
310 XVI | legelső gondolatjai. Azután meg az, hogy merre keresse,
311 XVI | keresse, és mint szabadítsa meg. A legutolsó az volt, hogy
312 XVI | forog. Hiszen arról mindig meg volt győződve, hogy azt
313 XVI | a kastély udvarán. Száz meg száz bőszült férfi ordítása,
314 XVI | A főúr egy jajkiáltással meg nem alázta magát.~Azt kívánták
315 XVI | kívánták tőle, hogy vallja meg, miszerint a nemesség összeesküdött
316 XVI | Borzas Hanák dacosan törülte meg e csöndes szemrehányásra
317 XVI | paraszt ordít, ha bántják, ez meg hallgat, mintha több lelke
318 XVI | Itt, e helyen veretted meg az én apámat. Emlékezel-e
319 XVI | bántod.~– Megesküdtem, hogy meg nem ölöm; de azzá teszem,
320 XVII | dobogó hídon keresztül százan meg százan, halált kiabálva
321 XVII | magában: lesz még idő, amikor meg fogtok engem találni, amidőn
322 XVII | udvarról; Ivánt és Zudárnét, meg a szegény Mekipirost. Odaveték
323 XVII | nagy fáradságba került az, meg sem kellett őt kötözni;
324 XVII | egész tusa alatt nem szűnt meg a lázadókat szidni, kik
325 XVII | csak ne bántsák, ne öljék meg. Ő nem bűnös. Szidta az
326 XVII | megmaradok. Ha ön nyugton meg tudott maradni rejtekhelyében,
327 XVII | tudta füleit bedugni, én meg tudok szembeszállni a halállal,
328 XVII | hogy a nemesek nem mérgezik meg a parasztokat?~– Az is bolond,
329 XVII | személyválogatás nélkül, mely meg fog benneteket is látogatni,
330 XVII | néha facsaró görcs ragadta meg belső részeit, s olyankor
331 XVIII| Hétfalusy Imre sietve érkezett meg a tábornok parancsával a
332 XVIII| mert olyan vérben mosta meg azokat, melynek kiomlása
333 XVIII| semmi jóra; az ott halt meg fél óra alatt soha nem látott
334 XVIII| belefektették, hogy mérje meg: elég hosszú, elég mély-e?~
335 XVIII| hárman az egész kastélyt meg nem védhették a visszatérő
336 XVIII| ítélőszéke előtt álljunk. Igérd meg nekem, hogy nem fogsz engemet
337 XVIII| halálra üldöztelek. Fogadd meg, ígérd meg!~– Szerettelek,
338 XVIII| üldöztelek. Fogadd meg, ígérd meg!~– Szerettelek, és szeretni
339 XVIII| keresztvas kifeszítésével; az meg sem mozdítá fejét. A dühöngők
340 XVIII| szurony vége a földben akadt meg.~E véletlent jeladásnak
341 XVIII| ásott magának.~Hétfalusy meg sem említé vejét soha.~Hintaját
342 XVIII| férfi hogyne bocsátott volna meg annak, aki őellene sokat
343 XVIII| úri kastély nem népesült meg lakókkal, félt belemenni
|