Fezejet

 1 Elo  |       holnap elfelejti, hogy miért sírt. Emlékében marad ugyan a
 2 II   |        tovább olvasott.~A vénember sírt keservesen.~– Óh, a te apád
 3 III  |   kistestvérét hítta, kiáltozá, és sírt, és megmereszté arcát és
 4 III  |           az ablakokhoz.~A gyermek sírt, nyögött az ágyban, künn
 5 III  |      egymás kezébe tette kezét, és sírt, és az istent hítta, és
 6 V    |          nyakába borult, és együtt sírt vele.~– Senki sem ismert
 7 VI   |           barátja nyakán fog élni, sírt, rítt, és könnyeit törülte,
 8 VIII |           s fejét tenyerébe rejtve sírt.~Az ifjú ismeretlen halkan
 9 VIII |            Íme, halálos ellenségem sírt előttem a porban, hogyne
10 XVI  | gyönyörködtél benne. De az én apám sírt, üvöltött a kínzás alatt,
11 XVII |         viselte magát méltatlanul; sírt, könyörgött, térdre esett,
12 XVIII|       heverjen itt hiába; menjenek sírt ásni; ássanak sírt saját
13 XVIII|        menjenek sírt ásni; ássanak sírt saját maguk számára.~Azzal
14 XVIII|           udvarán a helyeket, ahol sírt ássanak maguknak; szép helyeket
15 XVIII|             hogy saját magának még sírt is ásson, arra ugyan nem
16 XVIII|        inkább megássa mind a három sírt magának és társainak.~A