Fezejet

 1 VII |     lehetne nyitni.~– Kérem önt, kedves Kornélia, ha ön
 2 VIII|  zivatar; úgysem bocsátanám önt ma tovább.~– Üljön mellém!~
 3 VIII|      uram. Az én rendszerem önt is meg tudná gyógyítani.~
 4 VIII|    hasonló arcával meglepve önt, azzal fenyegetőzött…~–
 5 VIII|     a hölgy azzal fenyegeté önt, hogy ha őt nőül nem veszi,
 6 VIII|   Isten megbüntette őtet és önt, az apát és nagyapát, elvette
 7 VIII|     uram, azt az embert, ki önt egyedül merte büntetlen
 8 VIII| Bocsánat, tábornok úr, hogy önt ily sürgetve háborítom,
 9 VIII|  modorából azt sejtem, hogy önt katonának nevelték.~– Helyesen,
10 XIV |   De én azért tudok. Védték önt mások. S ha dacos feleleteivel
11 XIV |      Legelőször arra akarom önt kérni, hogy kivégeztetésemet
12 XV  |     egészen:~– Fiatalember, önt ezelőtt egy órával, méltó
13 XV  |    felelősségemre felmentem önt a vesztőhelyi halál alól.
14 XV  |    kardommal; félreismerném önt, ha kételkedném abban, hogy
15 XV  |     Én igen nagyra becsülöm önt, Kamienszky úr.~– Csak Kamienszka1 –
16 XVII|     doktor Sarkantyús –, én önt igen silány embernek tartottam