Fezejet

 1 I    |     szemeit. Egyik helyütt azt mondta: „Miért nem füstölitek ki
 2 II   |         Érthető, komoly hangon mondta végig, szemei hunyva maradtak,
 3 III  |        ajtót kinyitá neki. Azt mondta, hogy sokat imádkozott,
 4 III  |  letaposta, felnyögött, és azt mondta: „Ne temess el, Ödönke,
 5 VI   |       adta maga a kezembe, azt mondta, hogy fogjam rá…~– Nem hallgatsz,
 6 VII  |         Aztán még csak azt sem mondta meg, hogy mikor lesz hát
 7 VII  |        gondolsz.~És amidőn ezt mondta, olyan jól tudott olvasni
 8 VIII |        érthette az, oly lassan mondta.~– Áldás, békesség e házra –
 9 VIII |       szobában alá s fel.~– Ki mondta ezt önnek? – kérdé, hirtelen
10 IX   |         mindig tréfált velünk; mondta, hogy aki nem fél, nem hal
11 X    |         vállat vonított, s azt mondta, hogy egy barátjától kapta
12 X    |       büszke kastélyt. Sokszor mondta ezt. „És azután nem bánom,
13 XIII |        veszedelemtől.~– Hát ki mondta neked, hogy itt veszedelem
14 XIV  |      vállat vonított.~– Ő maga mondta, hogy az; itt volt ma nálam.~
15 XVI  |    hogy ezt neki élőszóval nem mondta senki.~– De hallják kegyelmetek,
16 XVIII| áhítatos zsoltárait. Senki sem mondta volna róla, hogy valaha…