Fezejet

 1 I   |               vizet adtak volna neki, mindjárt megszabadult volna az élet
 2 II  |    érkezteknek. – Megéheztetek, ugye. Mindjárt. Ott az asztal. – S tovább
 3 II  |     vigyorogsz? Nesze, még egy. Sírsz mindjárt! Csinálj savanyú képet.
 4 III |         istenem! – Miért nem sietnek, mindjárt belefullad! Ah, istenem –,
 5 VII |               által visszahatni. S ha mindjárt első tekintetre az ismeretlent
 6 VII |               fogja őket szakítani.~– Mindjárt elveszem öntül, ha szépen
 7 VIII| visszakívánkozik a szép társaságokba, mindjárt a városban akar lakni. Mindjárt
 8 VIII|       mindjárt a városban akar lakni. Mindjárt azon sóhajtozik, hogy őérte
 9 VIII|                monda a némber. – Majd mindjárt kijön a leánya, szokás szerint
10 VIII|             itt Lengyelországból, aki mindjárt akar vele beszélni, hát
11 VIII|          Mit-e? Te sehonnai, azt majd mindjárt megtudod; kelj fel!~A legény
12 VIII|  Franciaországból jön, nem következik mindjárt, ha francia.~– Annál jobban
13 VIII|           bele.~Felnyitá a levelet. S mindjárt az első sornál úgy elfogódott,
14 XIII|              mint hogy élek. A doktor mindjárt megparancsolta a házi cselédségnek,
15 XIII|               állat meg ne egye, mert mindjárt elveszne tőle, de én mégis
16 XVII|               a lakadalmas házban, ha mindjárt minden nemesembert megöltök