Fezejet

 1 II  |          irtózatosan.~A kis, fehér leány pedig eloltá a lámpát, mielőtt
 2 III |            gyermeke, egy fi és egy leány.~Ödönke és Emma voltak neveik.
 3 III |        szerte a vidéken, a kedvenc leány sehol sem volt.~Ödönke e
 4 VI  |            magáról, hogy fi-e vagy leány, s bőgőhegedűnek nézte a
 5 VII |    azonképpen, amint egy kis tömpe leány, valami faluról hozott pesztonka,
 6 VII |        hátra nyúlva, jót csípett a leány kövér karján.~– Ejnye, de
 7 VII |      megsúgom!~– Igazán? – kérdé a leány a katona felé fordítva fél
 8 VII |     cuppantott a piros pofájára.~A leány az ajtóig ugrott ijedtében,
 9 VII |          volt”.~– Volt egyszer egy leány, aki mindig halni készült.~–
10 VII |       kicsike volt; ilyen pici kis leány, mint az ujjam, akkor tanult
11 VII | Visszamentem a kastélyba; másnap a leány atyja előtt olyan anyagi
12 VII |        hanem azt jól tudom, hogy a leány egy napon egyenesen Széphalmi
13 VIII|          titokban kelle maradni. A leány nagyon szerencsétlen volt.
14 XVI |        bőszült nép közé, hogy ez a leány amott kinek a gyermeke.
15 XVI |       tudja meg minden ember. Ez a leány Hétfalusy unokája. Ez a
16 XVI |            Hétfalusy unokája. Ez a leány a mi hatalmunkban van, ha