Fezejet

 1 II  |      fejétől elválasztani… S hátha ártatlan volt, hátha vére felkiált
 2 II  |      elrejtve. – Hiába mondá, hogy ártatlan, hiába hítta az istent tanúbizonyságul –
 3 II  | édestestvére. Hiába sikolták, hogy ártatlan ő, hogy nem szabad meghalnia,
 4 II  |         hogy meg kell halnom, mert ártatlan vagyok”. Bekötém szemeit.
 5 II  |          tűz… Óh, gyermekem, e vér ártatlan volt. Egy év előtt egy országos
 6 III |   elmúlását.~– S hova lett kedves, ártatlan leányom picike holtteste?~–
 7 VII |       különösen sajnálom a szegény ártatlan gyermekeket, akik e természet
 8 VII |             kedves édes: egy olyan ártatlan, nyolc-kilenc esztendős
 9 VIII|            remeg az enyémben, mert ártatlan vér foltjait érzed rajta.~–
10 VIII|         hiányzó hulla helyébe. Egy ártatlan embert. És íme, amidőn a
11 VIII|          ítélete!~De hátha valóban ártatlan volt az ifjú, aki igaztalanul
12 X   |       nagyszerűnek.~E magában igen ártatlan rajongás – mely különben
13 XI  |           néha könyörgött, hogy az ártatlan leányát ne bántsák. Valami
14 XVI |            fel; a vén hóhér nevelt ártatlan leánykát, és védte azt az
15 XVI |            a palota küszöbe előtt, ártatlan, halvány arcán a vértanúk
16 XVI |             Arca, termete, szemei: ártatlan még, mint az angyal. Ah,