Fezejet

 1 II  |        népe szereti a fiút mint tulajdon fiát, de apját gyűlöli,
 2 III |      víz színéről felnézett reá tulajdon szétdúlt arcától. Lassan
 3 VII |       ad kegyelmet senkinek; ha tulajdon fia volna, sem kegyelmezne
 4 VII |   gondolja ön ezt?~– Mert akkor tulajdon apja szolgáltatta kézhez!~
 5 VIII|    emelni. – Van egy leányom.~– Tulajdon, saját gyermeke?~A nő tétovázva
 6 VIII|   sietve a kútra.~– Ez a kegyed tulajdon gyermeke, szép asszony? –
 7 VIII|     szemeibe villantva.~– Igen, tulajdon gyermekem.~– Milyen szőke
 8 VIII|       feladtam őt, s elfogták a tulajdon apja házánál.~Az idegen
 9 VIII| védelmére kelt, s pártját fogta tulajdon apja ellen, azt elűzte az
10 XIII|         kocsmába ért, már akkor tulajdon újdonságát kibővítve, kicifrázva
11 XIII| szószátyár! Így rágalmazod te a tulajdon földesuradat? Te egész falu
12 XIV |           De igen. Legelső volt tulajdon nőm.~– Ah, tábornok úr.
13 XIV |           Atyám? Az én atyám?~– Tulajdon édesatyja. Ő írt azokkal
14 XVI |         vannak a mienkben! Az ő tulajdon bűnök az én kezeimbe adta
15 XVI |       miért. De azt tudta, hogy tulajdon nejétől kell féltenie legjobban.~