Fezejet

 1 II |        midőn hirtelen kicsapta a szél a félig betett ajtót, s
 2 II |      elcsendesült. Künn elállt a szél, falevél sem mozdult, az
 3 II |          az ajtót zörrenti meg a szél, mintha valaki rázná kívülről –
 4 III|          mikor künn úgy zúgott a szél, úgy csapkodta a jéggel
 5 III|      ugattak a kutyák, fütyült a szél, az elszabadult kútostor
 6 III|       többé. Nyelvét megütötte a szél. Másnap hajnal előtt, mikor
 7 VII|     Hétfalusyt félig megütötte a szél, amint a csapások érték.~–
 8 X  |         Dudokyt erre megütötte a szél. Leánya elárvult, egy időre
 9 XI |      fényes füstöt csavargatta a szél; olyan fény volt tőle, mintha
10 XI | megvirradt az idő, a hűs hajnali szél józanító lehelete szemközt
11 XII|       méhecske, s a szorongatott szél ijedezve kiabált alá a kéményen: „
12 XII|          résen át, mint a rohanó szél tódult elő a pince hideg
13 XIV|         kezekkel hozzám, miket a szél ütött meg. Tudja ön, mit
14 XVI|     olyan nagy egyetértés van!~A szél mogorva felhőket hajtott
15 XVI|        visszatérni: a hűs éjjeli szél átjárta kábult agyát. Kezdett