Fezejet

 1 XI   |            neveket.)~– Az én nevem Numa Pompilius – szólt öntetszéssel
 2 XI   |     zászlót? – kérdé Mária a derék Numa Pompiliustól. – Ki adta
 3 XI   |         nem tudod, mit cselekszel, Numa Pompilius! – förmedt rá
 4 XI   |        ebben mind újoncok vagytok, Numa. Miért is kezdtek lengyelek
 5 XI   |         alatt.”~– Írd alá nevedet: Numa Pompilius, felső-pannóniai
 6 XI   |    másoltatni.~– Most pedig, derék Numa, ne felejtsd el, hogy kiáltványunk
 7 XI   |           más oldalról érdeklik.~– Numa Pompilius, a mondott tervvel
 8 XI   |           megállt egy percre. – Te Numa, egyedül bocsátasz-e engem?~–
 9 XI   |            fogunk mindenki fölött. Numa, mindenütt jelen légy. Bátorság
10 XIII |       Hanem kendet magát! – kiálta Numa Pompilius, igazi római taglejtéssel
11 XV   |            át az érdemes hazafinak Numa Pompilius felszólítását,
12 XVI  |        külön nézet küzd egymással. Numa Pompilius nyílt, hősi támadást
13 XVI  |  megtámadottak készen voltak.~Most Numa Pompilius, most van jó mezejök
14 XVI  |           udvarról kifelé húzódni.~Numa Pompilius a kétségbeesés
15 XVIII| elvágtatott előre a gyepes úton.~*~Numa Pompilius elestével az utolsó