Fezejet

 1 II  |      széles karimás kalappal.~A kutya a konyhaajtóig kísérte a
 2 II  |        kinn az akolban a láncos kutya mellett.~Minden elcsendesült.
 3 II  |       az udvaron a nagy, lompos kutya cammogott morogva s örvét
 4 IV  |    Szaladnak utánam. – A fekete kutya kaparja a földet. – A halott
 5 V   |         és rámorogtak.~Csak egy kutya, egy öreg, sovány kopó nyüzsgött
 6 VI  |        mindketten négykézláb. A kutya megállt háromszegletű óla
 7 VI  |   kutyaólba, míg a künn szorult kutya elbámulva ült le háza nyílása
 8 VI  | félelemgerjesztő hangon, hogy a kutya kiült az udvar közepére
 9 VI  |        a levelet?~– Na, nyomorú kutya, mire tanítottalak? Ki adta
10 VI  |  monstrum hallatott, s melyre a kutya szűkölve ordított, s félve
11 VIII|       ide, hogy elrejtsd? Hazug kutya! Mondj még egyet, még egy
12 VIII| Feladtad őt? Nesze, te utálatos kutya!~– De hát, uram. Miért üt
13 VIII|         a lábaihoz.~– Kapd fel, kutya. Fáradságodért. Nyiss kaput!~
14 IX  |      eltávoztával egy kis fehér kutya jött oda, s mint ez gyakran
15 XIII|    komondort megkínálta vele. A kutya megszagolta, és otthagyta