Fezejet

 1 II  |        azt mondva: „Ezen a helyen kend egy szép, fiatal gyermeket
 2 V   |       mármost isten hírével mehet kend, ne álljon ide, ahol útjában
 3 VI  |           fülébe a hóhérlegény.~– Kend adta maga – felelt dacosan
 4 VI  |      elsápadt egy percre.~– Igen, kend adta maga a kezembe, azt
 5 VI  |           belőle.~– Azt a port is kend tette a zsebembe.~– Jó,
 6 VI  |              Elfelejtettem, amire kend tanított.~– Hazug kígyó!
 7 VII |       mint akinek írva van.~– Tud kend írni, ordinánc bácsi?~–
 8 VII |             Ejnye, de rossz ember kend, katona bácsi.~– Elhiszem
 9 VII |   megegyem.~– Jaj, be rossz ember kend. Mindenre olyan rosszakat
10 XIII|           rám támad: „Úgy-é? Ugye kend is meg van már tanítva,
11 XIII|      Mondtam, hogy ne nyaláboljon kend fel annyit! Ahol van, ni:
12 XIII| visszatenné a tiszta közé! Menjen kend az óperenciákra.~– Hát kérem
13 XIII| Megérkezett már a méreg…~– Bolond kend – szólt a bíró visszahökkenve.~–
14 XIII|        iszen, majd meggondolhatja kend a vármegye tömlöcében.~A
15 XV  |         szabó.~– Itt van, olvassa kend is – szólt Mátyás mester.~