Fezejet
1 Elo | éhhalál kétségbeesésitől, de azt nem tanulja meg, hogy ezekben
2 Elo | sem porhadt. Ne féljetek azt fölnyitva látni! Sötét események,
3 I | kapar; ki számára ásta meg azt; ki tanítá meg rá, hogy
4 I | eszével nem bírt; némelyek azt mondták, hogy úgy született,
5 I | küszöbön, s várta, hogy ki meri azt átlépni. Jaj volt annak,
6 I | eltűntek, kipusztultak.~Egyszer azt hitték, hogy haldokol.~Kifeküdt
7 I | szemeit. Egyik helyütt azt mondta: „Miért nem füstölitek
8 II | fogva, s hanyatt rántotta azt, s aközben éktelenül vigyorgott,
9 II | vigyorogva nézett rá, mintha azt várná, hogy még egyszer
10 II | Bűneit, s hozzád megtér, ~Azt nem űzöd el előled, ~
11 II | mondani az imádságot. Az ember azt várta volna, hogy érthetlenül
12 II | hogy érthetlenül fogja azt eldarálni. Nem. Érthető,
13 II | volna is, megbocsátanák neki azt a gyászruhát, hiszen csak
14 II | akkor is felém fordult, és azt mondá: „Fáj, hogy meg kell
15 II | nevetve hozzám fordult, azt mondva: „Ezen a helyen kend
16 II | eszűek, két hír közül mindig azt hiszik el, amelyik legképtelenebb;
17 II | megvolt. S midőn az urak azt az okosat találták ki, hogy
18 II | de beszéljünk lassabban. Azt ígértem neki, hogy majd
19 II | majd itt el fogom rejteni. Azt hiszi, hogy kapitányát agyonlőtte.
20 II | teljes életében üldözte, azt lerombolja, s ezzel meg
21 II | ne lépjen az ember, hogy azt kikerülje. Különben is,
22 II | sejthetlen veszély kitörtével azt sem fogják tudni, hogy hol
23 II | kezében egy jó éles kés volt, azt fogai közé szorította, és
24 III | mint egy őrült.~Az orvosok azt mondták, hogy a nyavalya
25 III | halál!”. Éppen úgy, mint azt a kuvik szokta mondani.~
26 III | míg az ajtót kinyitá neki. Azt mondta, hogy sokat imádkozott,
27 III | képtelen erővel vonszolta azt egy árokig, melyet sűrűn
28 III | bokrok, s ott betemette azt ágakkal és falevéllel. Még
29 III | letaposta, felnyögött, és azt mondta: „Ne temess el, Ödönke,
30 III | mert féltem, hogy majd azt hiszik, hogy én öltem meg.
31 IV | rettenetes szava elűzte azt az emberek szeméről, úgy
32 IV | nemzedék a másiknak adja azt át; nyomorék, mikor születik,
33 IV | a halál után.~Az orvosok azt mondák: lehet, hogy megél,
34 IV | édesanya…~Nem, ő nem teheti azt.~Hiszen ő mégis anyja neki.
35 IV | kevés volt reá, leverte azt onnét, úgy oltá el.~Azután
36 V | át meg átázott; az éjt, azt a fergetegest, ez is aligha
37 V | éltében úr lett a halál; fia azt hivé, hogy nem ismert reá.
38 V | feszületet, lassan felemelte azt jobb kezével magasra, mintha
39 V | nekiesett a kandallónak, s azt bedönté dühös zökkenésével.~–
40 VI | kapubálványokkal egyben, s Mihály úr azt tartá, hogy tisztességes
41 VI | valamiféle Hübnert, hogy azt tanulják fennhangon, maga
42 VI | karmolva, vagy a feje beütve, azt Kordé Mihály uram lelkiismeretesen
43 VI | tudomány. Olyan ember, ki azt, amit hallott, mind megtanulta,
44 VI | szokatlanul leitta magát.~Mikor azt mondom, hogy szokatlanul,
45 VI | hogy szokatlanul, az alatt azt értem, hogy szokása ellenére
46 VI | szokása ellenére már éjfélkor azt sem tudta magáról, hogy
47 VI | kuvasz nyakát, s kezdte azt összevissza csókolgatni,
48 VI | képzelődése oly erősen rajzolá azt emlékébe, hogy utóbb is
49 VI | célja van az ellenségnek, azt nagyon jól tudja kegyelmed:
50 VI | feje sem marad ott, hova azt az isten teremtette. Nekünk
51 VI | bennünket.~– Hozzátok elő azt a suhancot, aki ezt a levelet
52 VI | levélben írva van; hanem ha azt akarod, hogy semmi bántásod
53 VI | tanítottalak? Ki adta neked azt a levelet? – súgá fülébe
54 VI | kend adta maga a kezembe, azt mondta, hogy fogjam rá…~–
55 VI | kitagadja magát belőle.~– Azt a port is kend tette a zsebembe.~–
56 VI | először rézorrú bagókkal.~Ha azt mindig elhitte volna az
57 VII | annál jobban megnyerik azt számára.~Hanem mindez csak
58 VII | kedvesebb biztatás, mintha azt mondják neki, hogy „majd
59 VII | kiokoskodni a kivitel részleteit. Azt tudta mindenki, hogy legkisebb
60 VII | Ez a szigorúsága aztán azt is eredményezte, hogy katonái
61 VII | alezredes volt, érdemelte azt ki, amidőn csatatéri helyét
62 VII | mért jött, hallja?~– De biz azt nem kötik a te orrodra,
63 VII | szobájába.~– Hát adja ide azt a levelet, majd én beviszem.~–
64 VII | majd én beviszem.~– Nem azt, húgám. Nem szabad az ordináncnak
65 VII | volnék.~– Mért nem teszi le azt a csákót? Nehéz lehet a.~–
66 VII | aki láncra van kötve.~– Azt nem tehetem – válaszolt
67 VII | aközben kíváncsian nézegette azt a sok furcsa gömbölyű dolgot,
68 VII | katona bácsi.~– Elhiszem azt, nem is nőttem volna meg
69 VII | láttad-e már?~– Nem én.~– No, azt megnézd! Ez leányoknak való.
70 VII | lesz mostanában? Ugyebár azt a generális úr rendeli el?
71 VII | ordinánc bácsi. Aztán még csak azt sem mondta meg, hogy mikor
72 VII | fonal lejár.~– Természetes, azt én igen helyesnek találom.
73 VII | tartásához nagy lelkierő kell, azt nem minden ember állja ki;
74 VII | vette volna, pedig tudta azt igen jól.~– Lássa, édes
75 VII | egy vékony fonálkával s azt mondják, hogy azt elszakítani
76 VII | fonálkával s azt mondják, hogy azt elszakítani nem szabad:
77 VII | nem viseli magát. Ki látta azt: ennyit lamentálni egy kis
78 VII | fonál lejárt.~Akkor azután azt mondja, hogy:~– Kezdjünk
79 VII | volt, és bóknak vette; ha azt mondták, hogy olyan fehér,
80 VII | Nagyon kérem, hogy ne tegye azt; igen meg fogná bánni egy
81 VII | Hol felperes, hol alperes. Azt a lyánkát nekem kellett
82 VII | sohasem tudta meg senki.~– Azt mondták, hogy ön megtudta,
83 VII | hogy minő szerencsétlen; én azt hittem, hogy Széphalmihoz
84 VII | hölgy titkát. Tartogasd azt szívedben, kedves édesem,
85 VII | otthon közte és atyja között, azt én nem fürkésztem, hanem
86 VII | én nem fürkésztem, hanem azt jól tudom, hogy a leány
87 VII | esetben, ha őt nőül nem veszi. Azt, hogy mivel fenyegette Eliz
88 VII | te ismerted Hétfalusynak azt a fiát, akit katonaságra
89 VII | látszott, kezével végig akarta azt törülni, de nem lehetett,
90 VII | az én kezemben van.~– Én azt hiszem, jó helyen van.~–
91 VII | mondani rá! Az egész világ azt fogja hinni, hogy örültem
92 VII | mert szomjaztam vérét! S te azt mondod, hogy ez jól történt
93 VII | hogy ez jól történt így.~– Azt mondom. Én meg vagyok abban
94 VII | szemeit. – Az lehetetlen.~– Én azt hiszem, hogy Vértessy tábornok,
95 VIII | tekintve az idegen arcába.~– Azt majd megmondom, kedvesem.
96 VIII | tűzhelyre könyökölt.~– Maga tán azt gondolja, hogy ez a ház
97 VIII | kérdé a nő szorongva.~– Azt majd megmondom a gazdának
98 VIII | kellene. Ahelyett, hogy azt kérdezné tőlem, nem vagyok-e
99 VIII | tál lepényt vett elő, s azt az idegen elé hozta.~– Ha
100 VIII | enni, uram!~– Ejh, hagyja azt. Hátha én magam is az vagyok.~–
101 VIII | elhanyagolták ez üzletet. Azt restellem. Nehéz lesz újra
102 VIII | kényszerítve Zudárné.~– Hát azt mért eresztették el? – kérdé
103 VIII | ki finom mutatóujjával; azt puha tenyerébe felkapta,
104 VIII | azután jobb dolga van most?~– Azt nem tudom – felelt durcásan
105 VIII | magamnak másutt állomást. Én azt hallottam, hogy a hétfalusi
106 VIII | valaki méltán utálhatja azt.~– Pedig az nagyon mulatságos.
107 VIII | elém került azután, mindig azt kérdeztem tőle: „No, hát
108 VIII | bakó. Valóban egész külseje azt bizonyítá.~Zudár Péter lehajlott
109 VIII | ifjú kezéhez, és megcsókolá azt. Nem mert kezével hozzányúlni,
110 VIII | hozzányúlni, csak ajkaival érinté azt.~– Lelkész az én házamban?
111 VIII | fáradsággal kell megszereznünk azt, hogy szólhassunk minden
112 VIII | akik élnek? Ha egy napon azt mondaná az Úr: „Igazság
113 VIII | mindenki előtt nyitva van, aki azt keresi.~Az ifjú szelíden
114 VIII | ezt így az Úr? Ki tudja azt, hogy a vaktában kivégzett
115 VIII | meg? Ah, ki mondja akkor azt, hogy a halált büntetésül
116 VIII | tükörből csupán, s még csak azt sem tudjuk, mikor sírjunk,
117 VIII | megtépte keblén ruháját, és azt mondá:~– Olvass szívemben!
118 VIII | keresgélt a falszekrényben, s azt kötényébe rejtve, ment ki.~
119 VIII | ajtóhoz lépett, kinyitá azt; a konyhában sötét volt
120 VIII | az én nőm. Megházasodtam, azt gondolva, hogy ez lelkemnek
121 VIII | senkinek sincs szánalma. Azt hittem, hogy ha két ember
122 VIII | megkönnyebbült; nem hallom azt a tenger mélységébül jövő
123 VIII | Gyermeksírás az én házamnál! Azt hittem, ez is csak ábrándjaim
124 VIII | tudtam, mi adta nekem akkor azt a gondolatot, hirtelen ölembe
125 VIII | tett kisdedet, s átvittem azt szobámba, ott lefektettem
126 VIII | Süket disznó, hová tetted azt a gyermeket!?” – „Ne kiabálj,
127 VIII | megértem.” – „Hová tetted azt a gyermeket?” – „Jó helyen
128 VIII | hogy mit cselekszel?” – „Azt nem tudom, de annyit tudok,
129 VIII | szobámba mentem; bezártam azt; az asszonyok átkoztak,
130 VIII | vett ki e szavak után, s azt sokszoros kötelékeiből kicsavargatva,
131 VIII | imádkozni, uram. Valami azt súgta lelkemnek, hogy e
132 VIII | rossz anyja volt, akinek azt mondták, hogy meghalt, s
133 VIII | idegent, hogy fogadja el azt, bizony felmelegszik tőle.~
134 VIII | férfias hajtással kiüríté azt.~– Igen jó volt, kis gazdasszonyom.
135 VIII | kellett; elébb megkóstolá azt leánykája, hogy kedvet szerezzen
136 VIII | maig sem tudom, miért; sem azt, hogy hová lett. Nem első
137 VIII | könyvecskét ájtatosan, s elrejté azt szekrényébe.~– Hát én mit
138 VIII | susogá az öreg, s odanyomta azt az ifjú kezébe, ki eldugá
139 VIII | engem?~– Mit-e? Te sehonnai, azt majd mindjárt megtudod;
140 VIII | még egy ilyen szépet, ha azt akarod, hogy a lovamhoz
141 VIII | vagyok. Igaz, hogy idecsaltam azt az úrfit; egykor inasa voltam,
142 VIII | Mit vétettél? Bolond! Azt vétetted, hogy én most hiába
143 VIII | paripát felnyergelni, melyre azt az észrevételt tevé, hogy
144 VIII | legény félrekapta a fejét, azt gondolta, megint pofont
145 VIII | Széphalmi úr után tudakozódék.~Azt előhívták a cselédek. Egy
146 VIII | Komája, Ligety Ambrus írja azt neki, tudósítva róla, hogy
147 VIII | levelet.~Doktor Sarkantyús azt mondá neki, hogy Ligety
148 VIII | őt, míg doktor Sarkantyús azt a tréfát vette magának,
149 VIII | ugyan nyugalomnak lehet azt nevezni.~A magara vetett
150 VIII | mellette; az ifjú észrevette azt tekintetéből.~– Ön is szenved,
151 VIII | erős szenvedélyű ember; azt mondá leányának, hogy ha
152 VIII | fogta tulajdon apja ellen, azt elűzte az apa emiatt, kiátkozá,
153 VIII | is tette ezt a hibáját; azt mondák róla, hogy meghalt. –
154 VIII | nagyapát, elvette tőlük azt az áldást, amit elhajítottak
155 VIII | valaki idejönne önökhöz, és azt mondaná: íme, azt az elvetett
156 VIII | önökhöz, és azt mondaná: íme, azt az elvetett gyermeket, akit
157 VIII | hímezett főkötőt, s felmutatá azt a két férfi előtt:~– E főkötőcske
158 VIII | visszaadná valaki tinéktek, ha azt mondaná: ímé, megmaradt
159 VIII | kinyújtja elé karjait, és azt mondja: „Én gyermekem”,
160 VIII | az, ha önök visszahozzák azt a fiút, akit elüldöztek
161 VIII | fájt neki. Lássa ön, uram, azt az embert, ki önt egyedül
162 VIII | a világ előtt, és mondja azt: »Íme, halálos ellenségem
163 VIII | az ismeretlen, s sietett azt maga összehajtani és lepecsételni.~–
164 VIII | Széphalmi kézbesítendi azt.~– Nem, uram. Magam viszem
165 VIII | Nem, uram. Magam viszem el azt.~– Ön maga? De hát kicsoda
166 VIII | maga? De hát kicsoda ön?~– Azt majd egyszer – talán – meg
167 VIII | imént magyarul bíztában azt találta mondani: „Ördög
168 VIII | leheletével gyógyít, s azt sugdosá felőle:~– Ez egy
169 VIII | ilyenkor nejénél szokott lenni.~Azt feleli, hogy annál jobb;
170 VIII | tartásából és modorából azt sejtem, hogy önt katonának
171 VIII | kényszerűséggé teszi.~– Jól ismerem azt, nem is az elől hagytam
172 VIII | akihez ez ügyben beszélek, azt mondja előttem: „bíró vagyok”,
173 VIII | levelet, akkor összehajtotta azt, s keblébe tevé. Azután
174 VIII | összefér, és én követni fogom azt.~Az ifjú meglepetve, elragadtatva
175 VIII | s bizonnyal megcsókolja azt, ha a tábornok vissza nem
176 IX | a zárt ajtókon, s keresi azt, ki tőle fél. Nem kell hozzá
177 IX | szolgabíró úr pátense, amiben azt jelenti, hogy iskolát nem
178 IX | az helyesen okoskodott, azt tartván, hogy ezt a tilalmat
179 IX | szűrén vagy a tarisznyáján azt a morbust, ami ragad, mint
180 IX | utasítás szerint, ismertetni azt a rejtélyes „izét”, aminek
181 IX | határozható színű; készítik azt mindenféléből; az ízére
182 IX | aki, ha be nem akarják azt venni, erővel is belétölti
183 IX | melynek nyúlfül billegetése azt jelenté, hogy meg akar szólalni.~–
184 IX | jól ismerve Kordé uramnak azt a jó szokását, hogy a többiek
185 IX | Hanák, minek kergeted innen azt az ebet? Bizony mondom,
186 X | magyar verseket szavaltak, s azt olyan büszkeséggel, oly
187 X | nagy címeket viselt; mikhez azt nagy ész, nagy szerencse
188 X | ezek, vállat vonított, s azt mondta, hogy egy barátjától
189 X | hogy egy barátjától kapta azt, még tanulókorában; nem
190 X | műipar mezején; és tennék azt nem a ragyogni vágyás ambíciójával,
191 X | felütögetni sárkányfejeit.~Azt beszélték, suttogták, dörmögték,
192 X | legény összeborzadt; de mégis azt mondá:~– Én sem.~– A mirigy
193 X | van, s nem hazudik, aki azt mondja, hogy ott mérget
194 X | bennünket Zudárné?~– Hamarább azt, hogy ő gyújtja fel Hétfalusy
195 X | lehet a szavain elmenni. Azt beszéli, hogy a kastély
196 X | nemességét, ez nem tudta azt bebizonyítani. Elvesztette
197 X | telkét. Hétfalusy vette azt meg potom pénzen, s még
198 X | még a pör folyama alatt azt a bosszút követte el, hogy
199 X | került, ahol egyszer valaki azt az ajánlatot tevé neki,
200 X | öreg nem sokat gondol rá.~– Azt pedig ártalmatlanná kell
201 X | rosszul talál sikerülni, azt mondhatjuk, ő volt a hibás.~
202 X | Mégis gyáva vagy, ha azt kérded, hogy fog-e sikerülni.~–
203 XI | kényszeríté, gyászosan zavarta azt meg; de meg nem szakítá,
204 XI | és kivihetőknek tartsa.~Azt végezték egymás között,
205 XI | keresztbe fordítva az úton; azt hitték, hogy ott elfoghatják;
206 XI | karjára akasztva, úgy vezette azt maga mellett.~A begyöpösödött
207 XI | úgy ösztönöz felkeresni azt, amitől éppen rettegünk,
208 XI | Kicsoda az úr, és mit akar?~– Azt nem mondom meg minden bolondnak.
209 XI | De hát akad ember, aki azt elhiszi?~– Jövő-menő emberek
210 XI | megtisztelő címet, s alákanyarítá azt a veszedelmes okiratnak.~
211 XI | Bodza Tamás híven megírta azt is. Gondolá magában: „Ezeknek
212 XI | sok példányban le fogja azt másoltatni.~– Most pedig,
213 XI | helyeslé e tervet; csak azt szerette volna tudni, vajon
214 XI | foglaltak el; hogy osszák azt fel ötfelé?~– Barátaim! –
215 XI | a derék bajtársnak, aki azt műértő szemekkel végigtekintve,
216 XI | szemekkel végigtekintve, azt mondá, hogy mindent megértett
217 XI | megyek segítségedre!~Mária azt mondá, hogy jó lesz, s rávagdalva
218 XII | azután elcsendesült, s követé azt erős, dörgő horkolása, melyből
219 XII | az. Elizke kiáltott.~Tán azt is álmodá.~– Elizke! Elizke,
220 XII | volt ott!~E pillanatban azt hallá, hogy szobája ajtaját
221 XII | azokat az ajtóhoz hordva, azt egészen betemette vele.~–
222 XII | tüzet, s kezével lóbálva azt a szélben, lángra szította
223 XII | szélben, lángra szította azt, s maga futott vele az udvaron
224 XII | hátulsó szobáiba futott, azt gondolva, hogy ott az ablakon
225 XII | embermagasságnyira betölté azt, rétegenkint szállva mindig
226 XII | futott ládájához; felnyitá azt; egy kis imakönyv, egypár
227 XII | az ítélet fegyvere.~Midőn azt kezében érzé Zudár Péter,
228 XII | villámló fegyverével, mintha azt mondaná a füstnek, a lángnak: „
229 XII | ágyról lerántotta a párnát, s azt maga után vonva, a tört
230 XIII | megütötte valami a fülét, azt elmondta a szárazmalom alatt.
231 XIII | egészséges; hát én csak azt mondtam, hogy köszönöm,
232 XIII | mert kijönni a szobából, azt vetette, hogy a hideg leli,
233 XIII | háladatosságból mind megittam azt is. Csoda, hogy most olyan
234 XIII | katulyát összenyalábolni, azt érte el e nagyravágyás által,
235 XIII | Ami a porral összevegyült, azt visszatenné a tiszta közé!
236 XIII | tevő.~– Birkáknak? E biz azt gondolja, hogy birkamétely
237 XIII | ember kezéből, s maga vitte azt be a szobába.~A bőrharang
238 XIII | komámuram, most már én is azt mondom, hogy végünk van –
239 XIII | tele láda méreggel, hogy azt itassa meg velünk. Kezemben
240 XIII | volt a láda, én vettem le azt a hintórul. Az isteni gondviselés
241 XIII | kikapta kezemből a ládát, s azt felelte, hogy majd a mi
242 XIII | semmirevaló betyár! Ugye azt akarod, hogy a földesuradat
243 XIII | történnék akkor? Ha elhinnék azt az irtózatos vádat, amit
244 XIII | agyoncsapnák a szemed előtt, ha azt az ősz beteg nagyságos urat
245 XIII | Hamza mellé. Elismeri, hogy azt megérdemli; még ha húsz-harminc
246 XIII | húsz-harminc botot ráolvasnak, azt sem bánja; csak azután ne
247 XIV | szeretnék, ha nem kellene azt a szót kimondani. Maga a
248 XIV | mondhassunk.~– Tudom. Akartam azt – szólt az ifjú derült,
249 XIV | titkos céljai után járt. Azt ígérte, hogy el fog rejteni.
250 XIV | roppant nép összecsoportosul, azt fellázítsa, a csekély számú
251 XIV | A tábornok pedig valóban azt hitte, hogy az ifjú meg
252 XIV | hogy Vértessy elhagyja azt a helyet, mely a katonát
253 XIV | szónál. Egy óra előtt ő is azt mondá: „Istennél a kegyelem!”,
254 XIV | egy halálraítélt szenved, azt én is mind kiállom. Annak
255 XV | mely hasonló esetekben azt képzeli, hogy a szuronyos
256 XV | generálistól sem, ahogy azt most is megmutatja.~Odaáll
257 XV | hogy miután minden ember azt beszéli; nincsen is különben,
258 XV | lobogtatott kezében, szüntelen azt kiáltozva, hogy ez felszólítás
259 XV | közé szorítva, s elolvasta azt figyelmesen.~Szemlátomást
260 XV | megérteni. Ámbátor én sem azt nem mondottam, hogy így
261 XV | vagy amúgy, ez vagy amaz; azt pedig éppen nem akartam
262 XV | hadsegédemtől egy kardot. Azt kösse fel!~Az ifjú Hétfalusy
263 XV | Mit és hogyan cselekedjék? azt önnek súgja meg szíve. Ön
264 XV | rossz ajánlatot önnek, ha azt mondom, hogy siessen egy
265 XV | szólt Vértessy, megszorítva azt a gyöngéd, hamvas kezet,
266 XV | merénylet, oly hirtelen kell azt torkon ragadnunk. Ha a megye
267 XVI | mindenki, nem is sejtve azt a sötét rémet, mely ellensége
268 XVI | tudok valamit, és tudom azt titokban tartani; majd ha
269 XVI | ifjú nagyságos urat sem.~– Azt sem, világért sem.~– Sem
270 XVI | keresztfiam szegény.~– Azt sem, öreg, azt sem, csak
271 XVI | szegény.~– Azt sem, öreg, azt sem, csak siess.~– Ugyebár
272 XVI | csak siess.~– Ugyebár csak azt akarják megtudni, hogy igazán
273 XVI | méreg van a kastélyban?~– Azt hát, ördög gyújtson beléd!
274 XVI | valami.~Azzal örvendve nyújtá azt vissza Ivánnak.~– Hamamama!~–
275 XVI | átkapva a férfit, felemelte azt a levegőbe, úgy ugrándozott
276 XVI | kezét elkaphatta Ivánnak, azt úgy összecsókolta, hogy
277 XVI | erős kötelet vett elő, azt hozzákötötte egy csomag
278 XVI | Caesar, midőn a közügyek azt kívánják, hogy hallgasson.~
279 XVI | magasban, egyszerre megragadni azt, lehengeredni vele együtt
280 XVI | összezúzva, szétszakadva, hogy azt se lehessen megismerni,
281 XVI | Hamama!”~Mit értett alatta? Azt elmondhatták lelkeik egymásnak
282 XVI | a fejszét, és elszívelte azt az egypár rúgást, amit kapott
283 XVI | fogjátok meg többen? Hiszen azt akarja, hogy ne eresszétek.
284 XVI | gyászmenetből maradt rája, azt kiütött csóvával meggyújtá,
285 XVI | kezeibe adta, hogy fogja azt.~– Ennek az asszonynak az
286 XVI | megállítá a gyermeket, s azt mondá neki, hogy térdepeljen
287 XVI | sziszegé onnan belülről valaki. Azt sem lehete tudni, melyik
288 XVI | ártatlan leánykát, és védte azt az erdők minden fenevadaitól.
289 XVI | beköszöntött a villám, meglátogatta azt a veszedelem, hogy párjával
290 XVI | büszke urak. Rakjátok le azt a fegyvert kezeitekből,
291 XVI | keblén átkötött kendője alól azt a fényesre köszörült kést,
292 XVI | most fennhangon:~– Ha ti azt mondjátok: legyen vér, lesz
293 XVI | rejtekben egy férfihang kísérné azt halkan, odább nyújtva a
294 XVI | ajtóhoz, s öklével megdöngeté azt.~– Csak három pillanat van
295 XVI | a szegény ember nem ölte azt el, ahogy rá volt bízva,
296 XVI | szegény ember fölnevelte azt saját gyermeke gyanánt.
297 XVI | belülről kulcsot dugtak, s azt halkan elfordíták abban.~
298 XVI | ráteszi kezét a leányra, előbb azt lövöm agyon, azután a leányt.~
299 XVI | meg, hogy nem bántjátok azt a gyermeket – hörgé Hétfalusy.~–
300 XVI | nevére; az élő istenére!~– Azt tudom. Nem az ördög nevére.
301 XVI | zsizsergése hangzott füleibe; azt elhallgatta sokáig, amidőn
302 XVI | az ajtóhoz, s végigönté azt rajta.~Hah, mily hangosan
303 XVI | Ha valaki látta volna, azt mondhatá rá, hogy őrült.~
304 XVI | álljon érte bosszút.~Még azt nem gyanította, hogy ki
305 XVI | fel amaz őrjöngő csoport. Azt hitte, hogy az egész rémtörténet
306 XVI | meg volt győződve, hogy azt halálra keresik, el akarják
307 XVI | mert nem tudta, miért. De azt tudta, hogy tulajdon nejétől
308 XVI | falu belsejéből hallaná azt az éneket, amit annyiszor
309 XVI | gyermek szava volt az.~Először azt gondolá magában, hogy a
310 XVI | jajkiáltással meg nem alázta magát.~Azt kívánták tőle, hogy vallja
311 XVI | csontot kínzának, mely újra azt felelte:~– Nem igaz.~A kastélyba
312 XVI | teszem, ami én voltam; és azt is esküszöm az égre, földre
313 XVI | átkozott, mert amit mondtam, azt megteszem.~– Asszony! Ha
314 XVII | maradt egyedül a téren, s azt hitte magában, hogy a sors
315 XVII | katulyát a vismuth-porokkal, s azt óvatosan felnyittatva, odahelyezteté
316 XVII | rejtekét felfedezve látta, azt úgy voncolták ki lábánál
317 XVII | kell megcáfolnom. Tudtam én azt önről, hogy ön gyáva, még
318 XVII | sietett szavába vágni:~– Azt állítja ön, hogy a nemesek
319 XVII | hangon kiálta:~– Doktor! Én azt mondom, hogy ön hazudik.
320 XVII | ezekben a halál lakik! Ha azt állítja ön, hogy ez a por
321 XVII | nem enni való dolog, hogy azt egészséges ember felkanalazza.
322 XVII | borzasztó tüneményét, s midőn azt mondá neki: „Ime, a te arcod
323 XVIII| dolog történt. Nem lehet azt szóval elmondani. Csakhogy
324 XVIII| megölheti, de hogy ő tegye azt a bolondot, hogy saját magának
325 XVIII| dühödt viadallal kezdte azt a kastély ajtajától visszaszorítani.~
326 XVIII| ajtajáig juthassanak, s azt maguk után bezárhassák,
327 XVIII| zokog az ifjú, megcsókolva azt a reszkető kezet.~– Ne váljunk
328 XVIII| Sarkantyús azonban mindenekelőtt azt sürgeté, hogy az egész társaság
329 XVIII| bizonyára édesapjának hívhatja ő azt ezentúl is, mert aki valóban
330 XVIII| ő már nagyon megszokta azt: öreg embereket ápolni.~
331 XVIII| majd ha én is megtalálom azt az ajtót, amelyiken te kimentél,
|