Fezejet

 1 I    |          halálmadár~Halál! Halál!~Jaj annak, aki született! –
 2 I    |           annak, aki született! – Jaj annak, aki meg nem halt! –~
 3 I    |         hogy ki meri azt átlépni. Jaj volt annak, ki a tízparancsolat
 4 I    |           legsűrűbben intő szava.~Jaj volt a családnak, melynek
 5 II   |    Szeretni nem tudnak ők senkit. Jaj annak, kiről ők megemlékeznek.~
 6 III  |        rázta a fákat a zivatar.~– Jaj – zörgetnek az ajtón. Engemet
 7 VII  |           Azért, hogy megegyem.~– Jaj, be rossz ember kend. Mindenre
 8 VII  |           mint valami komédián.~– Jaj, csak már lenne mentül hamarébb.
 9 VII  |         bizony meglehet, húgám.~– Jaj, katona bácsi.~A tömpe leányzó
10 VIII |           Mondd ki!~– Mondom már. Jaj, a torkom! – Kamienszka
11 X    | hivatalosan. A halál közelget, és jaj annak, aki fél tőle. Én
12 XIII |          meg is csókolta igazán). Jaj, de iszonyú nagy hőség van
13 XIII |           s elkezdett szabódni.~– Jaj, kedves, édes bíró uram,
14 XVI  |       elveszni! Leesem. Meghalok. Jaj, nekem. Hányjatok szénát
15 XVIII|        kérdé tőle aggodalmasan.~– Jaj, ifjú uram, rettenetes dolog