Fezejet

 1 III  |          idegen emberek. – Eredj haza – úgysem sokáig fogsz itten
 2 III  |          szóltam senkinek. Eredj haza, nagyságos asszony, az isten
 3 V    |  átugrott.~– Óh, minek jött most haza? – sopánkodék a szolga. –
 4 V    | Boldogtalan! S miért jött megint haza?~– Apámmal akarok beszélni
 5 VII  |       engedje meg, hadd vitessék haza, vagy legalább hadd ápolja
 6 IX   |         templomból szállingóztak haza.~Minden arcon a néma rémület
 7 IX   |        halottakat?~Nem is talált haza Hanák, hanem betért szíverősítésül
 8 X    |          sovány jusculumát vitte haza köpenye alatt, mázatlan
 9 XIV  |        rábeszélje, hogy menjenek haza vásznat szőni, csizmát varrni,
10 XV   |       hasonlóul. – Egy óra alatt haza fog menni minden ember.~
11 XV   |         Azzal köszönt, és futott haza.~Kamienszka a furcsa zendülés
12 XV   |      vannak ránk mérve, amidőn a haza egy harcos fia kezeit sem
13 XVI  |     gyermekeink odahaza. Menjünk haza, édes atyámfiai. Majd reggel
14 XVIII|   sövényeken, palánkokon, futott haza, elbújt, jámbor arcot öltött,
15 XVIII|       jóltevő szélhűdés küldé őt haza az ő halottaihoz a hétfalvi