Fezejet

 1 III |          szegény asszonyt sok csapás érte. Lázas kalandok közt leélt
 2 III |      Térdeljetek mellém, imádkozzunk érte, ha bűneink büntetése megért,
 3 VII |                Ön megbocsátott nekik érte.~– Nem törődtem velök.~–
 4 VII | házaséletében.~– Pedig vágyai célját érte el benne.~– Nem értem. Ön,
 5 VIII|          fogom viselni, s aki be mer érte a szobámba lépni, annak
 6 VIII|   kiszabadulhatott, ahol olyan közel érte őt a veszedelmes látogató
 7 VIII|         akart lépni onnan.~– Megyek. Érte megyek. Vezessen ön hozzá!
 8 XI  |    iszonyattól, melynek okát még nem érte utol az öntudat. Azon gondolkozott,
 9 XI  |              miszerint ne imádkozzék érte, vajha ki ne törné odáig
10 XIII|        katulyát összenyalábolni, azt érte el e nagyravágyás által,
11 XIV |              Ha egész nap könyörgene érte édesapja, anyja, minden
12 XVI |      gyermeket, s mi volt a köszönet érte? Az, hogy most meg akarnak
13 XVI |            szépen kezet csókolt neki érte, s első dolga volt, hogy
14 XVI |            az volt, hogy mint álljon érte bosszút.~Még azt nem gyanította,
15 XVI |                De nem fogsz gúnyolni érte. Nézd, itt van unokád kezemben.~–