Fezejet

 1 Elo  |          enyéimmel történt! Én ott voltam. Én borzadva emlékezem reá.
 2 VII  | cérnagombolyítástól. Mikor kisdiák voltam, kétszer szöktem el hazulról
 3 VII  |           édes, mikor én kisgyerek voltam, s aztán cérnatekercset
 4 VII  |        midőn a hétfalvi kastélyban voltam már a menyegzőre készen,
 5 VII  |       hozzám mert jönni, aki arról voltam híres, hogy a menyasszonya
 6 VIII |       nyitotta ki senki; kénytelen voltam vele.~– Hát a kutyák? –
 7 VIII |           nedves volt. Amint arcra voltam feküdve, a vér orromon,
 8 VIII |         azt az úrfit; egykor inasa voltam, később együtt katonává
 9 VIII |           Igazán mondom, akkor vak voltam. Bízott hozzám a fiatalember,
10 VIII |        töltém, s még nemrég katona voltam.~– Eszerint van önnek fogalma
11 IX   |            akkor még talán gyermek voltam (azért mondom „talán”, mert
12 XIII |       mellemre szállott, kénytelen voltam betekinteni a Sámsihoz;
13 XVI  |             de azzá teszem, ami én voltam; és azt is esküszöm az égre,
14 XVIII|     vádolni ott, hogy keserű atyád voltam, nem mondod el, hogy halálra