Fezejet

 1 II  | percre eloltá a tüzet, minden sötétben maradt, minden megnémult,
 2 II  |       némi világot derített a sötétben, három alak látszott térdre
 3 II  |    vele, mintha írna valaki a sötétben; – künn az utcán az emberek
 4 II  |   alszom, kezemet fogja, ha a sötétben járok; látom, ha az égbe
 5 III |      az ajtón! – Fázik, fél a sötétben. – Menjenek ki, nézzék meg!…~–
 6 IV  |  onnét, úgy oltá el.~Azután a sötétben az ablakhoz ment, megnézni:
 7 VI  |   fogva a kántor nem látott a sötétben semmit, de képzelete annál
 8 VI  |       pillanatát, kimászott a sötétben rejthelyéből, a kapu alatt
 9 VIII|       azután az éjszakában, a sötétben, a magány-, némaságban,
10 XI  |      nehéz volt már kivenni a sötétben, s Mária csaknem egyenesen
11 XI  |        kérdezé széttekintve a sötétben.~Nehány félénkebb parasztlegény
12 XII |     sokáig beszélgetett még a sötétben Elizkével, s erősíté, hogy
13 XVI |     őket is meg ne gyújtsa.~A sötétben rendetlen csoportok látszanak
14 XVII|  kastély udvarára érkezett. A sötétben, az általános zavarban feltűnés