Fezejet

 1 II  |    kéményből alálóg… Ki tudja, minő átkos, iszonyatos esemény
 2 II  | szebben a mennyországban, mint minő e szózat zenéje volt! Ki
 3 III |      gyenge piros gyermekeket, minő unokád, s az olyan kövér,
 4 IV  |      időkre tébolyodott marad.~Minő jövendő egy négyéves gyermekélethez!
 5 V   |       ünnepi készület volt ez, minő minden családnak kijut.~
 6 VI  |  Láthattátok az égi jegyekből, minő nagy változásoknak kell
 7 VII |      tele volt panasszal, hogy minő szerencsétlen; én azt hittem,
 8 VII |        nem volt színlés többé. Minő jelenetek történtek otthon
 9 VIII|       mind a ketten. Ki tudja, minő sorstól őrizte őt meg az
10 VIII|      önnek gyógyulnia elébb.~– Minő betegségemből? Én nem vagyok
11 X   |       nemzetiségi rokonszenvek minő egyetemességet biztosítanak
12 XIV |       sem ismert járvány miatt minő izgatott hangulat van az
13 XV  |   mosolygással tekinte le reá, minő azoké, kiket szeretteik
14 XVI |       ami emberi.~Halvány arc, minő a sírban fekvőké, fehér,